Ez nem egy kapkodós, idegbeteg játék. Ne keverd össze egy Diablo-val, nem egy kategória.
Ha idõ elõtt abbahagyod, akkor az egész szerepjátszás lényegét nem érted. A szerepjáték nem arról szól, hogy rohangálunk A és B pont között szörnyeket hentelve, s idõnként rákattintunk a Quest ikonra...
Kezd el kijátszani a karaktered. Ha erkölcsös lovagot indítasz, gondolom a karaktered erõs késztetést érez arra, hogy másokon segítsen. Mint ahogy arra is, hogy a törvényeket betartsa. (Esztelen gyilkolás és lopás felejtõs.) Ha egy öncélú, minden lében kanál, szerencsevadászt indítasz, akkor valószínûleg minden a kezéhez fog ragadni és a saját anyagi hasznán kívül kevés dologgal fog törõdni. Valószínûleg a szemtõl-szembe küzdelem helyett is inkább a cselezést, orvlövészetet fogja elõnyben részesíteni. Vagy megpróbál lyukat beszélni a többi ember hasába.
Ezek a megkötések nincsenek beépítve a játékba, nincsenek rád kényszerítve kívülrõl. Ezeket saját magadnak állítod, hogy a játék még inkább élvezetes legyen.
A Morrowindnek hihetetlenül magas a szabadság foka. Ha ahhoz érzel kedvet, hogy felfedezd a környéket, megteheted. Ha azt tûzöd ki célként, hogy rangot és hírnevet szerezz a karakterednek, megteheted. Ha a gazdagságot szeretnéd elérni, megteheted. Ahogy kezd kibontakozni a játék története, úgy fognak úgyis megtalálni a világ gondja.
Ne akarj az elején egyszerre túl sokat. Inkább hagyd, hogy a karaktered élje az életét. Egy névtelen, rangtalan senkiként érkezel a szigetre. Az elején érdemes meghúzni magadat, óvatosan kiismerni az erõsviszonyokat és némi tudást összeszedni a világ történelmérõl.
Javaslom, hogy felejtsd el a különféle leírásokat a küldetésekrõl. Inkább próbáld meg magad kideríteni, hogy mit hogyan érdemes megtenni.