az 1989-es nyári szünetet hazájában töltötte. Ahogy sétált a faluja mellett, a táj szépségében gyönyörködve, egyszer csak szemben találta magát egy fiatal elefántbikával. Az elefánt fenyegetõen magasodott fölé, egyik mellsõ lábát a levegõbe emelve. Mbebe az ijedtségtõl kõvé dermedve állt, amikor észre vette, hogy az elefánt
lábába egy nagyobb faág állt bele. A lehetõ leglassabban féltérdre ereszkedett és a legnagyobb óvatossággal kihúzta az elefánt lábába fúródott, állatcsapdából származó kihegyezett faágat. Az
elefánt letette a lábát és hosszú percekig kíváncsian nézte az embert, majd trombitált egyet és elment. 20 év múlva Mbebe a 9 éves fiával a chicagoi állatkertben sétált. Amikor az elefántokhoz értek, az egyik kifejlett bika határozott léptekkel megindult feléjük, megállt elõttük a kerítésnél, egy kis ideig nézte Mbebe-t, majd felemelte a mellsõ lábát és trombitált egyet. Ezt megismételte még kétszer, miközben végig a szemébe nézett, majd elment onnan. Mbebe-nek eszébe jutott a 20 évvel azelõtti kenyai eset és azt gondolta, hogy ez talán ugyanaz az elefánt. Megvárta amíg az emberek elmennek onnan és minden bátorságát összeszedve átmászott a kerítésen és óvatosan elindult az elefánt felé. Az állat felé fordult és csak várt. Amikor Mbebe odaért hozzá, akkor az elefánt ismét felemelte a mellsõ lábát, trombitált egyet, ormányával lágyan körülölelte Mbebe egyik lábát, majd azzal a lendülettel nekib-szta a kerítésnek és utána halálra taposta a szerencsétlen idióta balf*szt. Valószínûleg nem az az elefánt volt..