Igen, kellemetlen. Most is úgy kell italt töltenem, hogy halkan, nehogy meghallják a mellettem lévõ szobába, ami nagyon vékony falllal van elválasztva. Annyira szar, hogy semiimit sem csinálhatok, mert még mindig gyerekkérnt kezelnek meg lenéznek, ahogy mindenki. Most kiderült.
Mesélek valamit, ha már az alkoholizálásnál tartunk, meg a problémáknál. Anyáméknak van egy nagyon jó barátnõje, vagyis, eddig nagyon jóban voltak apámmal és anyámmal, már mikor megszülettem, akkor barátok voltak. Nekem a névadóm. Az a néni egyszercsak elkezdett inni. Mostanra totál alkoholista lett. Anyámék elfordultak töle, de teljesen, mikor mergteudták, hogy alhkoholista, akkor eltolták, mintha nem is létezne, mintha leprás lenne. Szegény, segítségre van szüksége, velem jól el tud beszélgetni, de nagyon szar neki, hogy a legjobb barátnõje cserben hagyta, csak én foglalkozom vele, mert megértem, mit érzez. Volt elvonón többször is, nem segítet, a férje elvállik tõle. Anyámék a férjével továbbra is eklbeszélgetnek, feljön, de a nt leprásként kezeklik. Gondolhatod, milyen szüleim vannak, ha így eltolják maguktól a bajba jutottat, aki leklkileg sérült, félnek, hogy õk is elkapják vagy nem tudom, de nagyon rosz ezt látni. Mi lesz, ha velem is így bánnak? Próbáltam titokban tartani, de néha nem ment. Anyám mondta sokat alszom, (azt még mindig), meg nem eszem, egész nap gubbadok, bent vagyok a lakásban, nem mozdulok ki sehva. Pár netes barátom azt írta, üldözési mániám van, hogy mindenkiben azt látom, hogy bántani akarnak. Ez volt a bajom fél évig. De helyrejöttem. Már nincs semmi bajom, csak annyi, hogy nulla vagyok. Magyarul nem értek semmihez, még rajzolni sem tudok, kiderült, ami egyedül adott erõt, ahoz is béána vagyok. Nem vettek fel egy helyre. Miéárt van az, hogy belépek valahová, és érzem, ahogy lenéznek?
Ezt jól esett leírni, bocs, hogy így kiirtam magamból....
Informatika és tudomány
