Ha már itt tartunk, orvosnál, és pszihológusnál...Írtam, hogy volt fél évig egy zûrösebb korszakom, akkortájt sokszor hajnali 4-5 óra körül rám tõrt ilyen fulladási roham. Nagyon szar volt, nem kaptam levegõt, fel kellett kelnem, kitárnom az ablakot, hogy jobban legyek. Mintha összeszorította volna valami a mellkasomat, köhögtem, és levegõért kapkodtam. Aztán elmentem egy idõ után körzeti orvoshoz anyámék noszogatására. Az orvos elküldött rengeteg vizsgálatra, de semmit sem találtak szerencsére, és mikor visszamentem az orvoshoz az eredményekkel, akkor csak mosolygott rajtam végig, láttam az arcán. Olyan volt, mintha nem hitt volna nekem. Nem is mentem azóta oda hozzá...Tudjátok, mit mondott, mikor visszamentem? Hogy mivel a belégzés okoz nehézséget, és attõl fulladok, ezért nem lehetek asztmás, mert azoknak a kilégzés fáj. Aztán utána kijelentette, hogy valószínüleg lelki eredetû a dolog, és hogy el kéne mennem pszihológushoz. Pedig nem is meséltem neki a lelki problémáimról. Furcsa, hogy mégis tudta. :S Persze nem mondtam el anyámnak, se apámnak, hogy hova küldött, én meg nem mentem el. Lassacskán kigyógyultam ebbõl is. Többet szerencsére nem fulladtam egy idõ után. Remélem, többé nem jön elõ, mert k*rva sz*r volt.