Másik fórumon nem aratott sikert a hozzászólásom, lehet titeket jobban elszórakoztat:
"Van egy nagyon faja írás: Thorwald Dehlefsen & Rüdiger Dahlke - Út A Teljességhez - analitikus pszichológia
Érdekes asszociációkat használ, ha megengeditek, bevágok egy kisebb részletet a dohányzásról, és szenvedélybetegségekrõl:
Szenvedélybetegségek A fokozott alvásigény témája közvetlenül átvezet bennünket a szenvedélybetegségek témájához, amelyeknek szintén a menekülés a centrális problémája. A „Sucht” = függõség szó nemcsak nyelvileg függ össze a „suchen” = keresni szóval.*
A szenvedélybetegek keresnek valamit, a keresésnek azonban idõ elõtt véget vetnek, s a pótlék szintjén ragadnak le. A keresésnek a megtalálásához s ezáltal a megváltáshoz kellene vezetnie.
„Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog, és a mindenségen uralkodni.” (Apokrifek: Tamás Evang. 2.)
A mitológia és az irodalom igazi hõsei mind keresnek valamit – Odüsszeusz, Don
Quijote, Parsifal, Faust –, de nem is hagynak fel a kereséssel mindaddig, amíg nem találnak. Keresés közben a hõs veszélyeken, zûrzavaron, kétségbeesésen, sötétségen megy keresztül. Ha azonban megtalálja, amit keresett, fáradozásai a megtalált valami fényében semmiségnek tûnnek majd. Mindnyájan tévúton vagyunk, a lélek legkülönösebb partvidékein tévelygünk – és nem szabad lecövekelnünk és leragadnunk valaminél, nem szabad felhagynunk a kereséssel mindaddig, míg meg nem találtuk, amit kerestünk. „Keressetek, s találni fogtok...”, mondja az Evangélium. Akit az út próbatételei és veszélyei, fáradságossága és zûrzavarai elriasztanak, szenvedélybeteggé lesz. Keresése célját olyasmire projiciálja, amit már megtalált, s ezzel befejezi a keresést. Pótcélját bekebelezi, de nem lakik jól vele. Éhségét egyre növekvõ mértékben, de mindig ugyanolyan pótélelemmel csillapítja, s nem veszi észre, hogy az evéssel egyre csak
növekszik éhsége. Szenvedélybeteg lett, és nem vallja be magának, hogy tévedett a célt illetõen, hogy tovább kellene keresnie. Félelem, kényelmesség és elvakultság tartják fogva. Aki megáll az úton, könnyen válhat szenvedélybeteggé. Mindenütt szirének leselkednek rá, s megpróbálják megállítani, magukhoz kötni – szenvedélybeteggé tenni a vándort.
Mindenfajta szenvedély beteggé tesz, ha a helyzetet nem látjuk át: a pénz, a hatalom, a hírnév, a tulajdon, a befolyás, a tudás, a szórakozás, az evés, az ivás, az aszkézis, a vallásos elképzelés, a kábítószerek. Mindezek jogosultak is lehetnek, ha a megismerés eszközei, de lehetnek a szenvedélybetegség eszközei is, ha nem tudunk idejében leválni róluk. A szenvedélybetegség az új tapasztalatoktól való félelem. Aki életét utazásnak fogja fel, s állandóan úton van, az keresõ ember és nem szenvedélybeteg. Ahhoz, hogy saját keresõ létünket megismerjük, be kell vallanunk magunknak otthontalanságunkat. Aki a kötöttségekben hisz, máris szenvedélybeteg. Mindenkinek megvan a maga kábítószere, mellyel lelkét újra meg újra elkábítja: nem a kábítószer a
probléma, hanem a keresés során tanúsított kényelmesség. A szenvedélybeteg kábítószerének vizsgálata legjobb esetben is csak azt a fõ témát jelzi, amely után az illetõ vágyakozik. Ugyanakkor egyoldalú a szemléletünk, ha szem elõl tévesztjük a kollektívan elfogadott kábítószereket (gazdagság, szorgalom, siker, tudás stb.). Mi most röviden és címszavakban csak azokat a kábítószereket jellemezzük, amelyeket általában patologikusként tartanak számon.
A dohányzás:
A dohányzás a legszorosabb kapcsolatban áll a légutakkal és a tüdõvel. Emlékszünk még arra, hogy a légzés mindenekelõtt a kommunikációval, a kontaktusokkal és a szabadsággal van kapcsolatban. A dohányzás ezen területek stimulálására és kielégítésére tett kísérlet. A cigaretta a valódi kommunikáció és a valódi szabadság pótléka. A cigarettareklám tudatosan ezeket az emberi vágyakat célozza meg: a cowboy szabadságát, a korlátok legyõzését a repülésben, utazást távoli országokba, vidám emberek társaságát – s mindez az én-vágy csillapítható egy cigarettával. Kilométereket gyaloglunk – miért? Talán egy nõért, egy barátért, a szabadságért, vagy – valódi vágyainkat cigarettával helyettesítjük, s a füst elhomályosítja tulajdonképpeni céljainkat.
Remélem szórakoztató írást sikerült bevágnom, sokaknak kicsit más szemszögbõl is megvilágítja ezeket a dolgokat."