Amikortól írásos emlékeink vannak, de valószínûleg már a neolit korszak végétõl fogva, háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévõ. Sokféleképpen osztá¬lyozták õket, számtalan különbözõ elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. Még óriási földrengések és látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet, éppen úgy, ahogy a giroszkóp¬nak mindig helyreáll az egyensúlya, bármennyire kibillen¬tik is valamelyik oldalra.
E három embercsoport céljai teljesen összeegyeztethe¬tetlenek. A felül lévõ célja az, hogy ott maradjon, ahol van. A középen lévõé, hogy helyet cseréljen a felül lévõvel. Az alul lévõk célja az, ha van céljuk - az alul lévõket ugyanis nagyon összetöri a robot, s csak idõnként ébrednek a tuda¬tára valaminek, ami mindennapi életükön kívül esik -, hogy eltöröljenek minden különbséget, s olyan társadal¬mat teremtsenek, amelyben minden ember egyenlõ. Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megis¬métlõdik egy fõ körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévõk hosszú idõszakokon át látszólag biztosan ha¬talmon vannak, de elõbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kor¬mányozzanak, vagy mind a kettõt. Ilyenkor megbuktatják õket a középen lévõk, akik a maguk oldalára állítják az alul lévõket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévõk elér¬ték céljukat, az alul lévõket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belõlük lesz a felsõréteg. Nemsokára egy új középsõ csoport válik ki a másik két csoport valamelyiké¬bõl vagy mindkettõbõl, s a küzdelem újból megkezdõdik. A három csoport közül egyedül az alsó az, amelyiknek so¬hasem sikerült, még átmenetileg sem, elérni céljait. Túlzás volna azt állítani, hogy anyagi értelemben nem volt fejlõ¬dés a történelem folyamán. Még ma is, amikor hanyatlási szakaszban vagyunk, fizikailag jobb helyzetben van az át¬lagember, mint néhány évszázaddal ezelõtt volt. De sem a jólét növekedése, sem a bánásmód enyhülése, sem a re¬form vagy forradalom nem hozta soha egy milliméterrel sem közelebb az emberi egyenlõséget. Az alul lévõk nézõ¬pontjából egyetlen történelmi változás sem jelent sokkal többet, mint uraik nevének változását.
A tizenkilencedik század végétõl fogva sok megfigyelõ számára nyilvánvaló lett ennek a sablonnak az ismétlõdé¬se. Ekkor filozófiai iskolák keletkeztek, amelyek ciklikus folyamatként értelmezték a történelmet, s igyekeztek ki¬mutatni, hogy az egyenlõtlenség az emberi élet megváltoz¬tathatatlan törvénye. Ennek az elméletnek persze mindig voltak követõi, most azonban jelentõs változás mutatko¬zott a módban, ahogyan jelentkezett. A múltban a hierar¬chikus társadalmi forma szükségessége jellegzetesen a fel¬sõosztály tanítása volt. Ezt prédikálták királyok és arisz¬tokraták, papok és jogászok, s mindazok, akik rajtuk élõsködtek, s általában ígéretekkel enyhítették, azzal, hogy egy síron túli képzelt világban majd kárpótlás jár ér¬te. A középsõ réteg, amíg a hatalomért harcolt, mindig olyasféle jelszavakat használt, mint "szabadság", "igaz¬ság" és "testvériség". Most azonban az emberi testvériség fogalmát olyan emberek kezdték támadni, akik még nem voltak abban a helyzetben, hogy parancsolhassanak, csak remélték, hogy hamarosan eljön ez az idõ. A múltban a középsõ réteg forradalmakat csinált az egyenlõség zászla¬ja alatt, aztán új zsarnokságot teremtett, mihelyt a régit meg¬döntötte. Az új középsõ csoportok lényegében elõre meg¬hirdették zsarnokságukat.
Informatika és tudomány
