Érdekes, hogy én soha nem akartam menő lenni. Az igazság az, hogy alapjáraton én egy abszolút normális, kultúrált ember vagyok. De az iskola kihozza belőlem az állatot... olyannyira, hogy néha még magam is elcsodálkozok azon, hogy mit engedek meg magamnak. Mindenkit szivatok, ahol érek (persze nem gázolok egyiknek sem a lelkébe, csak csipkelődöm), és rá se baszok arra, hogy mi történik körülöttem (szó szerint értendő!) csak ott vagyok és mindig azt csinálom, ami jól esik. Ha úgy tetszik hátbaverem, aki előttem áll, káromkodok, máskor felborogatom a padokat, székeket, van, hogy lányokat basztatok, minden hülyeséget beszólok a tanároknak + minden ami kell (többször is voltam kirúgás szélén :-))). Mint egy idióta, eszét vesztett kretén. És mit várna az ember? Hogy utáljanak, mint a szart! És pont az ellenkezője történt! Szeretnek a fiúk is, meg a lányok is, ha úgy tetszik ebbe a "menő" körbe tartozom. Pedig én soha, de soha nem akartam ebbe tartozni, egyszerűen csak nem érdekelt - és tévedés ne essék ma sem érdekel - hogy ki mit gondol/gondolt rólam az iskolán belül. Egyébként számomra is megmagyarázhatatlan, hogy iskolán kívül miért vagyok értelmesebb... általában azzal szoktam magyarázni, hogy a suliban szoktam kiengedni a fáradt gőzt...