Én pl. mindig elmegyek locsolkodni, pedig már bõven "kinõttem" belõle. Nem azért megyek, mert kötelezõnek érzem, mert "hagyomány" vagy mittudomén, hanem mert szerintem kedves gesztus az érintettekkel. Akikhez megyek, azok sem tiltakoznak ellene, kifejezetten várnak, sõt van olyan régi ismerõsöm, aki rajtam kívül csak pár embernek nyit ajtót, viszont nekem sem "kényszerbõl.". Nem azért hagyják, mert udvariatlanságnak tartják (jópár olyan lányt ismerek, akik vígan mondták, hogy ne menjek), hanem mert valahol õk is élvezik.
A karácsony kapcsán direkt azért írtam az angyalkás-jézuskás dolgot, hogy azoknak is legyen mit választaniuk, akik nem Krisztus születését ünneplik.
A munka ünnepe már rég nem a munka ünnepérõl szól, hanem arról, hogy mázli esetén egy szép tavaszi napon kimész a parkba sültkolbászt papizni, leöblíteni egy kis sörrel, a gyereket felrakni a ringlisspílre, esetleg venni neki egy lufit.
Március 15.: Ruszkik nélkül nem lett volna vesztes, lett volna esélyünk. De nem ez a lényeg: az elnyomás alóli küzdelem szimbóluma. Kell ilyen is, magára valamit is adó országoknak mindnek van ilyen ünnepe.