nekem van egy olyan érzésem, hogy pontosan te vagy az aki a szürkeségben él, hiszen ha élnéd az életed, akkor nem gondolnál olyanokra, hogy nem csinálsz semmi különöset!
egyébként szerintem az ember nem attól lesz "nagy", hogy ír egy verset, amit száz év múlva is elemeznek, nem is attól, hogy szerepelt a TV-ben, nem is attól, hogy egy jól menô cég igazgatója, vagy egy sikeres politikus...(és hosszú még a lista)
HANEM attól, hogy az ismerôsei mosolyogva ráköszönnek; attól hogy mosolyt tud valakinek az arcára csalni azzal, hogy egyszerûen csak van!
és vica-versa, az ember attól "nagy", hogy másiknak is tud örülni, és nem csak saját magát sajnálja!