Zenében vígan elvagyok a trance-szel és a lo-fi-jal (aka "chillout"?). Az előbbi kezd(?) populáris lenni, mindenesetre az ismerettségi körömben abszolúte senki sincs, aki ugyanezeket meghallgatná, amit én, maximum egy kisebb részüket. Nem értem, miért, de van, akinek megfekszi a gyomrát, hogy egy 80 perces CD-n mindössze 10-12 szám van, de a CD meg csurig. :-)
Viszont szeretem a tingli-tangli muzaxot is, amire társaságban lehet bulizni és speckó qrva jó bulizós zenének tartom a Backstreet Boys: Larger than life c. számát. Nem érdekel, hogy sok kiscsaj a bugyijába élvez tőle, nekem csak annyi fontos, hogy jó kis dinamikus, táncolható zene.
Nyáron bicajtúrákra járok. Az előbb emlegetett ismerősök hosszas rádumálás után esetleg talán-talán rávehetőek egy 20 kilométeres táv megtételére egy nap alatt, és ez az összes, amit hajlandóak tekerni. Csomagok nélkül, természetesen. A saját napi rekordom 135 km (ofkórsz csomaggal), a leghosszabb túrám 910 km körül.
Az általam megnézett filmek kb. 30-50%-át egyedül nézem meg, mert nem mindig egyezik az ízlésem a haverokkal, de attól még igen jól elvagyok velük.
Valahol bennem is megvan a tartózkodás a tömeggel való sodródástól, de igazából nem ez mozgat: tetszik vagy sem. A tömeg arra jó, hogy ahogy a graffiti mondja, százmillió légy nem tévedhet , akkor nosza próbáljuk ki azt. Ha nem jött össze nekem, akkor nézzünk mást, ami tetszik. Nem a tömeg a lényeg, hanem a tetszik-nem tetszik.