Végre végig vittem. És csak 3-4 alkalommal kellett belepislantanom a leírásba.
Ebbõl 1 teljesen jogos volt, amikor fel kellett hívni az anyja szeretõjét az operaénekesnõrõl érdeklõdni. A büdös életben nem jöttem volna rá a megoldásra.
Ami viszont nagyon szop@tott, az a vége felé az italkeverés a vén szatyornak. Hát én mindent a megfelelõen csináltam mégsem akarta a vén csoroszja meginni a löttyöt. Belenézek a leírásba, és látom, hogy mindent jól csináltam. Aztán próbáltam a billentyûket jobbról is balról is nyomkodni, semmi eredmény. Vagy 20 szor megcsináltam a jó sorrend alapján, mindent tök ugyanúgy, amikor, legnagyobb meglepetésemre, a banya végre felhajtotta azt a lóhugyot. MOST MIÉRT?!!! ÉS EDDIG MIÉRT NEM?!!
Nem tudom...
Ezután már nem volt igazán gázos feladat, sima volt az út a végéig.
Én igazából nem lepõdtem meg a befejezésen.
Egy csapat belekezd egy remek kalandjátékba. Vértizzadva elkészíti a meseszép helyszíneket és több hónapnyi munka után látja, hogy még a felénél sem tartanak, de a kiadó már sürgeti õket, mert pénzt akar látni a melóból. Erre mit csinálnak?
Kiadják félkész állapotban.
Ha sikeres akkor jól veszik majd a boltokban és érdemes folytatni. Ha pedig bukik a program, akkor a kiadó szétkergeti a csapatot. Az sem utolsó, hogy így minimum dupla hasznot szakíthatnak, mivel gyakorlatilag kétszer adják el ugyanazt a játékot.
Kétszer????
Ki tudja? Lehet, hogy ismét csak megszakítják valahol a munkát és megint csak kapunk egy szeletet a játékból.
Bár igazán édes szeletet...
Ettõl függetlenül kijelenthetem, hogy ez volt a legszebb kalandjáték amivel valaha is játszottam.
Hangulat? Nos fiatalon még egy egyszerû szöveges kalandjáték is megborzongatot, úgyhogy ez nem mérvadó, de az utóbbi idõben nem találkoztam olyannal, ami ennyire magával ragadott volna.
Informatika és tudomány
