Gondoltam itt meglehetne írni, mik voltak azok az élmények, melyek már soha nem fognak kitörlõdni az agyunkból és a játékokkal kapcsolatosak.
Nyilván mindenkinek van több száz ilyen kellemes, vagy akár kellemetlen élménye és akkor osszuk is meg egymással:
NOLF: Rögtön a pálya elején történt a játék vége felé. Egy doboz mögött rejtõztem el, kezemben szigonypuskával. A munkás aki mit sem sejtve gyalogolt mellém, mihelyt észrevett azonnal a fegyveréhez kapott. Én lõttem elõszõr. A pasi kb. fél méterre lehetett tõlem, mikor megkapta a szívlövését, de olyannyira, hogy a 2 méterrel messzebb levõ falra szögezõdõtt fel! Nem semmi látvány volt. De nem sokáig tudtam benne gyönyörködni, mert egy másik muksó is közeledett, de szerencsétlennek meg átlõttem a fejét egy az egybe. Szörnyû volt látni, hogy ez a majdnem halktalan gyilkolóeszköz (szigonypuska) mennyire hatásos és mennyire valószerûvé teszi az elhalálozást.
THIEF: Kimentem a folyósóra. Mindenütt fáklyák égtek. Nem törõdtem az õrõkkel és ez nyomban hatalmas hibának bizonyult. Két õr jött fel a lépcsõn a folyosóra és mikor felémfordultak, annyi esélyem maradt, hogy éppen beugorjak a mellettem lévõ terembe. 6 másodpercem maradt, hogy cselekedjek valamit. A teremben ahová érkeztem egy nagy kandalló volt, melyben lángolt a tûz, egy asztal, néhány szék és pár kép a falon. Azonnal eloltottam a tüzet (víznyíllal) és elõszõr a kandallóba akartam bemászni, de annyi idõm nem maradt (az õrõk lépteit már az ajtó mellõll hallottam, így hát beugrottam mellé. Éreztem, hogy ez nem a legjobb hely, de nem volt más választásom. Bejöttek. Feszült várakozással teltek a másodpercek. A szobában immáron tök sötét volt az egyetlen fényforrást már hatástalanítottam. Két õr elkezdett beszélni, közben kerestek. Szerencsére a szoba másik felén kezdték. De az egyik elrohant és jöttek még ketten. Teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Láttam a sziluettjüket és a hatalmas kardjukat. Már négyen voltak. Én annyira féltem, hogy az egérrel a földet néztem, meg sem mertem felnézni. Az egyik vagy 40cm-re megközelített. Kész, mondtam magamban, nekem lõttek. Már annyira összekuporodtam, mint egy sündisznó, teljesen beletemetkezve a szoba sarkába. Iszonyú volt. És a pasi nem fedezett fel! Viszont amikor távolodott, ekkor felnéztem egy picit, láttam, hogy a kandallót is átnézi. Ekkor döbbentem rá, ha oda bújok végem lett volna. Igy viszont megúsztam. Az õrök elmentek én meg vettem egy nagy levegõt és kimásztam a sarokból. Folytattam a küldetésem. Ebben a játékban több jelenetet is átéltem ami nagyon megfogott, esetleg azt késõbb megemlítem.
NBA98: Már a negyedik overtime-nál jártam a Clevalend Cavaliers-el a Bulls ellen. Kõkemény meccs volt. Mindig az utolsó pillanatban lett egyenlõ az állás. Egyszerûen nem tudtam mit kitalálni, inkább a biztos kosarakra mentem rá. Az ötödik hosszabbításban jártam, annak is a legvége felé a Bulls 4 ponttal vezetett. 14 másodperccel az idõ lejárta elõtt. De én támadtam. Falt! 11 másodperc maradt hátra. Mindkét büntetõt bedobtam. Azt persze nem kell mondanom a szívem, hogy dobogott közben. 2 pontra csökkent a különbség de még mindig a Bulls vezetett. Elindultak a palánk alól. Az idõ pergett. Megpróbáltam a lehetetlent, elszedni a labdát valahogy, de a lehetõ leggyorsabban. Közben vigyázva nehogy falt legyen. Már a félpályán is áthozták, amikor 5 másodpercem maradt. És ekkor megtörtént amire vártam! Egyik játékosom megszerezte a labdát. 3 másodperc. Azonnal elkezdtem vele a palánk fele futni, de tudtam nincs idõ odaérni. El kell dobni. El kell dobni. 1 másodperc. Kint a a 3 pontos vonalon kb jó két méterrel eldobtam. A labda repült. Ez óráknak tünt ekkor. Repült és, ÉS IGEN!! Megvan, megvan a meccs! Az idõ már a labda repülése közben lement. Csodálatos 3 pontost dobtam, csont nélkülit. Ezt sosem felejtem el. A kihívás önmagáért beszélt. Nagyszerû program volt ez az NBA. És nem adtam fel. Pedig már szinte veszett meccs volt az 5-dik overtime-ban!!!
WARCRAFT III: Utolsó pálya. Utolsó pillanat. Ha a gonosz eléri a kapút, akkor elvesztettem. 00:01 és megvan! Nem érte el. Ez kb. az ötödik nekifutásra sikerült elérni és akkor is ennyire kiélezetten. Ez sem volt akármilyen.
Van sok sok ilyen élményem, de egyenlõre csak ennyit írok, mert már így is elég hosszúra nyúlt a mondanivalóm.
Irjatok ti is, szerintem errõl jó beszélgetni. Érdekes dolgok kerülhetnek napvilágra, akár a különleges screenshotokban, melyeket feltesznek a netre az emberek.
Eszembe jutott még egy:)
CS: Bombalerakós pálya. A csapatom egyik tagja elérte a lerakóhelyet, és már rakta is a bombát. Maga elé nézett így csak a bombát látta és a lerakó piros célkeresztjét. Ám pár pillanat múlva (még élesítés közben) kicsit körülnézett és ÉS!! A szemben lévõ dobozon ott ült egy Counter! Már éppen lõni akart, de ez a pillanat mindenkiben megmaradt. Tudniilik a srác még kezdõ volt. Szöszmötölt a fegyverével és már mindenki a bombás srác monitorát nézte feszülten, hogy ebbõl mi lesz. (Hálóklubban voltunk) A bombás azonnal felmérte a helyzetet, rögtön fegyverre váltott és leszedte a doboz tetején ülõ muksót. Ezen még sokáig nevettünk. Gyakorlatilag egy bónusz meccse volt:)