"Purdékoromban azt játszottuk a húgommal, hogy választást tartottunk Macóniában. Teleplakátoltuk a lakást, aztán odavittünk minden macit, nyuszit, sünit és békát a menõ 128 kilobájtos ZX Spectrumhoz, az állatkák lenyomták a szóközt, és az ügyes program elvileg ugyanolyan eséllyel generált szavazatot a bölcs Szöszi mackó javára, mint a húgom ellenszenves és demagóg, Rózsika nevû nyuszijának. Gyakorlatilag pedig a bölcs Szöszi mintegy nyolcvan százalékkal nyerte a választást, ami engem nem lepett meg, ugyanis én írtam a programot, és éppen nyolcvan százalékot irányoztam elõ benne.
Akár közjegyzõt is hívhattunk volna, a jogászok ugyanis a legritkább esetben értenek a Basic nyelvhez. Ennyit a számítógép segítségérõl és a közönség megkérdezésérõl."