ez a válasz - a szerverrõl a fileok elérése úgy mûködik, hogy fogadáskor a szerver elõször kiküldi, hogy milyen típusú file közeledik (ez a MIME), majd utána küldi magát az adatot letöltésre vagy megjelenítésre. Az, hogy a filenak milyen kiterjesztése van, az csak emberi kényelem céljából van, a valódi adatformát - elméletileg - a MIME határozza meg (így lehet php-vel képeket alkotni, amikor egy php weboldal kimenete például jpg kép - a file .php, de a MIME image/JPEG, tehát a böngészõ eszerint jeleníti meg).
Letöltéskor böngészõstílus szerint lehet foglalkozni a MIME-al vagy sem - az is logikus, hogy az eredeti kiterjesztést tartsa meg, mint a Chrome-nál, de az is, hogy a MIME alapján ajánlott kiterjesztést dobja rá automatikusan, elkerülve a hibásan megjelölt fileokat. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerûen egy más logika alapján mûködik.
A szabvány elõírja, hogy mindennek a megfelelõ MIME típust kell megadni, elsõsorban biztonsági okokból, valamint azért, hogy lehessen tudni azt a file-t mire lehet használni. Ha egy böngészõ ezzel látványosan nem foglalkozik, az neked most kényelmesebb, egyébként pedig zavart is okozhat, ha online megjelenítést szeretnél használni valamilyen módon (van pl. webes lejátszó, ami feliratot is be tud tölteni - oda ezt lehet, hogy nem lehet közvetlenül betölteni, hiszen "ránézésre" html fileról van szó, a kiterjesztéstõl függetlenül).