Ne nézd már ilyen véresen komolyan. :) Pontosan ez az, ami miatt csinálták az egészet. Sokszor már nagyon lélektelen tud lenni az agyontisztított, ledigitalizált, steril hangzás (félreértés ne essék: pl. egy idusztriális korongnak csak emel az összhatásán egy efféle hangzás, de nem itt). Ha hallgatod akkor érzed, hogy van benne élet, vannak benne hibák, elcsúszások, pontosan ettõl olyan életszerû. Felül kell emelkedni a kivagyiságon: Nemcsak akkor lehet jó albumot összedobni, ha az tökéletes hangzású. Ez az, amit mostanában mindenki kezd elfelejteni. A St. Anger-en egyszerûen felszabadult a hangulat és roppant ötletesek az effektek (néha már-már az az érzésem, hogy egy légiriadó-szirénát hallgatok gitár és bádogkukát snare helyett, de nagyon vicces :P). Szerintem magadnak tennél a legjobbat vele, ha megbarátkoznál vele, mert sokkal jobban is élveznéd. Ki a sablonokból! :)