Eldivatosodás? Mondanál még legalább egy bandát, aki olyan albumot csinál/csinált, ami akár a laghalványabban is emlékeztet a St. Anger hangzására? Jó keresést... ;))
Érdekesek vagytok ti hardcore metallica rajongók...talán a leghithûbbek közé tartoztok, már ami a régi dolgokat illeti, ugyanakkor bármikor készek vagytok szarrá gyalázni õket, ha az új albumok kerülnek szóba. Aztán meg hozzáteszitek, hogy azért akkor is a Metallica az isten...nem kevés ambivalenciát érzek itt... :))
Volt egyszer egy ismerõsöm -osztálytárs-, aki képes volt azért kivonulni a buliról, mert nem rakták be a Puppet-et, de ugyanakkor izzó gyûlölettel viseltetett a load/reload (sõt, ha jól emlékszem, már a Black-et is egyfajta elfajulásnak tartotta) vonal iránt, a St. Anger-t meg el tudom képzelni, bár azóta nem beszéltem vele. :))
Csak azt szeretném megtudni -félreértés ne essék, senkinek sem akartam a képébe mászni ezzel-, hogy miért e kettõsség?
Mert ugye a "hagyományos" rajongó -legalábbis, míg kedvenc együttese nem kezd el rappelni vagy tánczenét írni, tehát megmarad a metal keretein belül-, általában végig kitart a banda mellett, és legfeljebb annyit mond, hogy "hát igan, ez most nem lett valami jó, majd a köv. jobb lesz, de ebben is vannak értékelhetõ dolgok, csak esetleg az összkép nem az igazi".