Don Vito kérésére írok, hogy írjanak akik voltak koncerten. Nos, nekem ez június 15-én adatott meg, Belgrádban. A kb. 12 éves MetallicA rajongásom fénypontja volt ez a koncert, egy felejthetetlen élmény.
Annak idején én is másokkal meséltettem el, milyen is egy koncert, hogy néz ki, mit játszanak, próbáltam átélni, de az igazit nem lehet pótolni. Lehet, hogy szokatlan a helyszín, és valóban, Belgrádban elõször járt a Metallica, de olyan koncertet nyomott le, mintha mindent be akarna pótolni, ami elmaradt az elmúlt 23 évban. Elõzenekarként egy belgrádi rockbanda lépett fel, a Van Gogh. Elég jól játszottak, a hangerõ is jó volt, és még viccelõdtünk is, hogy most van egyedüli alkalmuk kipróbálni a 800.000 Watt-os hangzást. Nos, hát õk 45 percet zenéltek, úgy 20.45 -ig, és aztán jöttek a technikusok és szerelték össze a cuccokat, hangoltak, stb. Egyszer csak az egyik kipróbálta a dobot, csak lassan, ütemesen elkezdte ütni a basszust (teljes hangerõvel): DUMMM - DUMMM - DUMMM - DUMMM... A stadion dübörgött, az emeberek meg majd megõrûltek a hangzástól. Abban a pillanatban világos lett, hogy az elõzenekar nem sokat használt a Metallica még erõsítésébõl sem. Egyébként volt két kivetítõ a stadionban, a pódium két oldalán, és a hangszórók nagy része fel volt függesztve a levegõbe a jobb hangzás érdekében. A technikusok még egyszer-kétszer bele-belependítettek a húrokba, nyomtak pár riffet, aztán minden beállt. Lassan be is sötétedett, és elkezdték vetíteni a mindenkori bevonuló zene filmjét, a The Good, The Bad & The Ugly.
Ebben a pillanatban kezdõdött valami másmilyen tudatállapot, egy extázis, amire így utólag mint valami távoli dologra emlékszem. Minden úgy volt, ahogy vártuk, vagy ahogy korábbi koncertfelvételekben láttuk, de most mi ott voltunk, és átéltük az egészet. Lement a filmrészlet, és a Blackened-del kezdték (szokásos módon), majd a Fuel jött. Megmondom õszintén, a többi szám sorrendjére nem emlékszem, de tudom mik voltak:
Seek & Destroy
The Four Horsemen
Creeping Death
Fade to Black
For Whom the Bells Tolls
Battery
Master of Puppets
Welcome Home
Blackened
One
Harvester of Sorrow
Enter Sandman
Sad But True
Wherever I may Roam
Nothing Else Matters
Fuel
Frantic
St. Anger
Szóval, ezek voltak, a Master is végig ment. A tömeg szuper volt, a szokásos pirotechnikai dolgok is jók voltak. A stadion tele, a lelátók is. Volt szerencsém az egyik haverom nyakában ülni a Fade to Black közben, az volt nekem a koncert fénypontja. A látvány és élmény felejthetetlen. (még nem említettem, a focipálya 1/3-ánál álltunk a kûzdõtéren) A koncert nagyjából 2.5 órás volt, éjfélkor lett vége.
A koncert után mintha elvágták volna a filmet, vissza a a valóságba, már csak emlék maradt az egész, de nagyon örülök, hogy ott voltam. Lehet, hogy Pestre is elmegyek, ha jönnek még...