Ebben a percben sikeresen befejeztem azt a küldetést, ahol egy személyben védem meg a jobb oldali, a bal oldali, majd újra a jobb oldali lövészárkot.
Ez sikerült úgy kb a 30. kísérletre, mivel elõfordult, hogy a végtelen számban termelõdõ ellenfélbõl valaki átmászott a mi oldalunkra.
Igaz, lelõttem egybõl ,de az nem számít, átjött, s ezen elbukott a háború.
Most , amikor abbahgytam, egy havas mezõn kellett átjönni, miközben ezren lõttek.
Nagy nehezen meglett a kapitány, aki arra kér, segítsek megtisztítani a templomot.
Majd miután befejezi a mondandóját, egyet lép, s holtan esik össze.
Épp csak arra volt idõm, hogy a fegyvert újratöltsem.
Az eredeti játék nagyon tetszett, ahol az ember beleéli magát egy valós háborús helyzetbe, s megpróbál úgy tenni, ahogy a valóságban is.
Nem egy pályán osontam bokorról bokorra, s lõttem ki távolról az ellenség katonáit.
Itt ez nincsen, amennyire azzal élvezetes volt játszani, ez inkább kifejezetten frusztráló, s idegesítõ. Hiába vagyunk állandóan csapatban, ha az csak arra jó, hogy a társaim az útban vannak, hiszen maguktól semmit sem tudnak elvégezni.
Minden feladatot a szerncsétlen õrmester hajt végre. Ha nem sikerül, vége a csatának, vesztettünk.Hát... Akkor inkább legyek egyedül, legalább nem kell arra vigyázni, mikor sikerül már megint kinyiffannia valamelyik IQ nulla bajtársnak.
Gondolom , a program készítõi megértették, hogy az alapjáték legsikeresebb része a partraszállás volt nagy tömegjelenetekkel, ezért most ebben jól megpakolták ezekkel a programot.
Elolvastam, hogy mik vannak még hátra, itt a fórumban is írtátok.
Informatika és tudomány
