A CRT monitoroknál megszokhattuk, hogy a kép a szemünk elõtt a legrosszabb esetben hatvanszor (60Hz), általában viszont nyolcvanötször (85Hz) esetleg 100HZ-en frissül, jelenik meg újra. A foszfor kialvási sebessége mikroszekundumokban mérhetõ, tehát minél gyorsabban pásztáz a monitor, annál egyenletesebb képet kapunk. Ez a képpont fényerejének, színének változási sebessége pont megfelelõ, hiszen gond nélkül meg tudja jeleníteni az emberi szem (illetve agy) igényelte minimális másodpercenként 25 képet,folyamatos érzetet keltve bennünk.
A TFT monitorok képpontjai azonban néhány milliszekundum alatt változnak, ezen a technológián a folyadékkristály tulajdonságai miatt nem könnyû változtatni. A képernyõn megjelenõ gyors mozgások a 20-40 ms körüli kapcsolási idõ miatt darabosnak látszanak, hiszen az új kép megjelenésekor még egy pillanatig láthatjuk a régit. Más kérdés, hogy a képpontok a kép teljes letapogatásáig be- illetve kikapcsolt állapotban maradnak, így még a meglepõen alacsony, 60 Hz-es képfrissítés esetén is villódzásmentes képet produkálnak. A titok abban rejlik, hogy a TFT képében csupán a képkockánként változó képpontok okoznak villogást, ez pedig egy stabil kép mellett fel sem tûnik - nem úgy mondjuk egy autóversenynél.
Szval szó sincs arról, hogy tft-nél a képpontok ne változzanak, csak ott nem mindegyik. Törvényszerûen ha 75HZ-en villog hamarabb meghibásodhat mint az alapesetnek számító 60-on erre próbáltam célozni a hasonlattal. Egyes okos emberek megpróbálták akár 100 HZ-el is futtatni monitoruk. Szval szó sem volt róla, hogy csak 60-on lehetne azt írtam ez és természetesen a nativ felbontás ajánlott.
Pixelhibáról:
az LCD monitorokra vonatkozó, 2001-ben frissített, ISO 13406-2 szabvány meghatározza a folyadékkristályos kijelzõk képének számos jellemzõjét, mint a fényerõ, kontraszt, tükrözõdés, színek, vibrálás és a .hibás pixelek száma
A szabvány 4 minõségi szintet különböztet meg, a legjobb elsõ osztálytól a legkevésbé szigorú negyedik osztályig. Az elsõ osztállyal van a legkönnyebb dolgunk, hiszen az semmilyen pixelhibát nem engedélyez, tehát már az elsõ feltûnésekor cseréltethetjük kijelzõnket. Sajnos a ma forgalomban lévõ LCD monitorok többsége a második osztályba (Class II) tartozik és itt kissé bonyolultabb a helyzet.
Pixelhibából is négyféle fordulhat elõ:
:: Elsõ típusú: A maximum fényerõ parancsra adott átlagos pixel válaszreakciónak nagyobb, mint 75%-ával való reagálása a minimum fényerõ parancsra (mindig fényesen világít).
:: Második típusú: A minimum fényerõ parancsra adott átlagos pixel válaszreakciónak kevesebb, mint 25%-ával való reagálása a maximum fényerõ parancsra (mindig sötét marad).
:: Harmadik típusú: Egyéb nem elsõ vagy második típusú hiba, például egy beragadt subpixel. Az aktív mátrix LCD kijelzõknél minden egyes pixel pozíción 3 folyadékkristály cella helyezkedik el. Ezeknek a vörös, zöld és kék subpixeleknek (al-pixel) az együttes mûködése teszi lehetõvé a teljes színskála megjelenítését. Minden egyes cellát egy egyedi tranzisztor vezérel, mely közvetlenül a cella felett található. A tranzisztor meghibásodásakor az adott képpont mindig vörösen, zölden vagy kéken világít. (A tapasztalatok szerint ez a leggyakrabban elõforduló hiba.)
:: Csoporthiba: Kettõ vagy több hibás pixel egy 5x5 képpontos területen.
Informatika és tudomány
