Tudjátok, szvsz azért nem sikerült (sikerülhetett) olyan jóra az U2, mert anno az 1. rész még égett a bizonyítási láztól. Valószínû, hogy úgy álltak neki, hogy most deaztán olyan game-et csinálunk hogy még 5 év múlva is beszélni fognak róla :) Valószínû akkoriban kevesebb beleszólása volt a dolgokba azoknak az embereknek, akik azzal az indokkal kúrják el a játékokkat, hogy 50%-al többet lehessen eladni belõle. Mivel az 1. rész meglehetõsen magasra tette a mércét (amit számomra eddig egyetlen fps vitt át, mégpedig a Half-Life), ara számított volna az ember hogy a 2. résszel megpróbálják überelni. Hogy ez mért nem történt így annak sok magyarázata lehet, pl köcsög projeckt managgerek, vagy neadjisten, nem merték megpróbálni leutánozni a hangulatot, ki tudja. Amugy sem vagyok benne biztos hogy sikerült volna. A hangulat egy megfoghatatlan dolog. Ha ugyanolyan gótikus pályákkal futna most az u2, elvadult fegyverekkel és azzal a hihetetlen magányosság és elveszettség érzéssel, egyáltalán nem biztos hogy ugyanazt a feelinget hozta volna. ÉS kövezzetek meg, de lehet hogy pont ettõl lesz igazán klasszikus az Unreal 1. Én szivem szerint midnen kultuszterméket (film, könyv, játék) folytatás nélkül hagynék. Nekem kb ugyanannyira volt illúzióromboló mondjuk a SW1, mint az alien 3. Mert a kultuszmûveknek a sajátossága, hogy mondhatni stílust teremtenek, midnenképpen az elsõk között vannak és teljesen más úgy leülni egy folytatás elé, hogy már 100an próbálták meg lemásolni, mint az alapmû elé. Mennyire lenne feeling manapság a SW4 története?