„-Gyakran eszembe jut, amikor régi barátokkal találkozom, milyen gyorsan telik az idõ. Ilyenkor elgondolkozom, vajon jól használjuk-e fel a rendelkezésünkre álló idõt vagy sem. Az idõ megfelelõ felhasználása nagyon fontos. Amíg megvan a testünk és különös, káprázatos képességû agyunk, úgy vélem minden perc értékes. Mindennapi létünk meghatározó eleme a remény, pedig semmi sem garantálja számunkra a jövõt. Nincs rá garancia, hogy holnap ilyenkor is létezni fogunk. Mégis ezért a holnapért ténykedünk, pusztán a remény alapján. Nos, ezért kell a legjobban kihasználnunk az idõt. Úgy vélem, az idõ megfelelõ kihasználása a következõkben áll : ha teheted, szolgálj más embereket, más érzõ lényeket. Ha nem, legalább attól tartózkodj, hogy kárt okozz nekik. Azt hiszem, ez tekinthetõ egész filozófiám alapjának.”
„-Tehát, gondolkozzunk el, mi az, ami valóban értékes az életben, mi ad értelmet az életünknek, és ezek alapján állítsuk fel a sorrendet. Életünk célja szükségszerûen pozitív legyen. Nem azért születtünk, hogy bajt keverjünk, hogy másoknak kért okozzunk. Ahhoz pedig, hogy életünk értékes legyen, azt hiszem, ki kell fejlesztenünk magunkban az alapvetõen jó emberi tulajdonságokat – a melegséget, gyengédséget, együttérzést. Ekkor válik életünk valóban értelmessé, békésebbé – egyszóval boldogabbá.”