Alapvetõen az emberek célja a boldogság, valószínûleg neked is, hogy boldog légy. Ez sokféleképpen lehet értelmezni. Én itt a tartós boldogságra gondolok és azt is teszem. Mert vannak a pillanatnyi örömök, amikben az emberek (köztük én is) élnek. Tehát történik vmi, legyen az buli, sex, jó érdemjegy, dícséret vkitõl stb. az örömöt vált ki, de ezek mind elmúlnak, marad az üresség és a boldogtalanság, jönnek a rossz dolgok. Ha üres az ember akkor azt is szokták rá mondani, h. nincs ami motíválja az életben. Véleményem szerint, ami múlandó az minek motiváljon ? Lesz családod ? Õk is meghalnak vmikor, hisz õk is halandók. Sok pénzed lesz, anyagilag biztonságban leszel, na és ? Jöhet egy gazdasági defláció v. devalváció, leértékelés és oda minden, arról nem is beszélve, h. ha föld alatt leszel (jobbik esetben ugye...) akkor mit kezdesz a millióiddal ? Semmit. Ezért az, ilyen materiális és múlandó dolgokra támaszkodni szerintem balgaság, mert elmúlnak. Sokan teszik viszont ezt, mert azt hiszik jó lesz. A példa rá a befásult apám, aki elõször csak a családnak örült, semmi más az életben nem nagyon érdekelte hosszú távon, de most már ez is elmúlt és csak egy dolgozó kép, aki szemlélve nézi, h. mi történik körülötte (ezeket persze nem neg. értelemben mondtam, mert szeretem az apám.). Munka...nem megoldás, belefárad az ember, ki akar itt csinovnyikká válni ? Remélem senki...
Mi lehetne a megoldás ? Hit, vallás, gondolkodás, elmékedés ? Igen
De itt bejön az, h. mindenki különbözik, mindenki máshogy fogja fel az elhangzott v. leírt dolgokat. A dalai lámának van egy nagyon jó mondása : "Ahány ember, annyi vallás."
Vallásokkal kapcs.-ban, pár hónapja még én is nagyon rosszban voltam Istennel és az egyházzal, el is hidegültem tõlük, de azóta megnyugodtam, de a véleményem az egyházról (kat.) nem változott.
Jézus evangéliuma is errõl szól, hogy nincs szükség egyházra és külsõségekre, mert anélkül is szeretheted az Istent és követheted Jézus tanításait, hogy templomba járnál v. napi 5x elmondanád vmelyik zsoltárt.
Amit én csinálok, és mondhatni értelmet ad az életemnek már lassan 3 hónapja, az az irányvonal. Tehát ha kijelölsz magadnak egy irányvonalat és azt követed nyitott szívvel és aggyal akkor abból nem lehet probléma. Ezt az irányvonalat kell mindenkinek megtalálnia, de ehhez szükségeltetik az elõzõ mondatban leírt két fontos tényezõ.
Ez az irányvonal mindenkinél más, még ha ugyanazt a vonalat követik is, ugyanis egy történést stb. mindenki máshogy értelmez. Persze most félre tesszük a platóni filozófiát, ahol a mondanivaló állandó :P
Röviden ennyi az ÉN véleményem, ez nem általános igazság, csak egy vélemény, de én amióta vallom,gondolom és követem azóta boldog vagyok a szó szoros értelmében. Szomorúság, depresszió ? Nem környékeznek és szvsz amíg így csinálom az életem nem is fognak.
Persze az itt leírtak mind akkor érvényesek ha a boldogságot keressük ? Bár ez is egy nagy gyûjtõnév, sokminden belefér, de hát kinek nem szükséges a boldogság ?