A hivatkozott ellentétpárok közül az következõt emelném ki:
Isteni út: "a fizikai megtestesülés határait meghaladó folyamatos bõvülés és kiterjeszkedés jellemzi minek vége a teremtõvel való egyesülés"
Sátáni út: "folyamatos koncentráció és a fizikai megtestesülésbe való visszahúzódás jellemzi, nem végzõdik a teremtõvel való egyesüléssel, ezért ebben az értelemben ez egy zsákutca"
A földi emberi civilizáció szempontjából pedig az az adalék érdekes, hogy a Hunor-Magyar-féle út az az "isteni út", míg a Káin-Ábel-féle út az a "sátáni út". Még ha nem is szó szerint, de jellegében mindenképp. Ma nem feltétlen használjuk az isteni és sátáni jelzõket erre a kétféle útra, ez csak az én meglátásom, hogy tulajdonképpen a Hunor-Magyar és a Káin-Ábel féle utak tekinthetõek isteni és sátáni útnak is. De ezzel azt hiszem némileg újraértelmeztem ezt a két kifejezést.