Egyébként a mûvészettörténelem e tekintetben nagyon fontos, fõképp a reneszánsz festészet. Amely arra az emberközösség- fejlõdési idõpontra esett, amikor analógiaként a fejlõdõ magzatnál, kb. 6-7. hónapban a domináns énje kialakul!
Az egyházban óriási változások idõszaka ez!
Amelyet a hívõk felé részben a mûvészet: a szobrászat, de fõképp a festészet közvetített!
A fejlõdõ emberközösség domináns énjérõl a döntés végül 1505 körül, Leonardo és Michelangelo között született!
Leonardo konzervativ reformista volt. Michelangelo pedig a teljes modernizálás hive.
II. Gyula pápa õt támogatta, míg Leonardo elvonult.
A Sixtus kápolna freskói- ennek az irányzatnak a bizonyitékai- világunk szelleme akkor, és ott alakult így, ahogy van. A fejlõdõ emberközösség domináns "énje" dõlt ott akkor el, meggyorsítva a fejlõdést, okozva jót, és rosszat.
Elõzményei persze voltak, nyomtatás, Amerika felfedezése, azután jött a reformáció, az ipari forradalom.
Valójában egy olyan nagy ívû, szinte misztikus "teremtés történet" ez, amelyen sokat gondolkodtam, a honlapomon 9 elemzést is irtam a reneszánsz képekrõl.
Rengeteg a magyar vonatkozásuk!
Kevesen tudják, hogy pl. Leonardo Utolsó Vacsora képétõl jobbra és felette Szent Margit tondója, és a magyar címer volt látható (Lodovico Sforza, Milánó hercege Árpád-Házi leszármazott...).
Az emberközösségek- az analógiát folytatva: legfeljebb még csak csecsemõ.
Akinek elegendõ eszköze van ahhoz, hogy felnõhessen,és hatalmassá váljon, de ahhoz is, hogy ne!
Ki fog reá vigyázni, ki fogja tanítani?
Ez ugyanolyan kedvenc témám, mint a matek, és a többi, honlapomon meg is van, de itt nem mernék írni róla.