Annyi helyesbítéssel, hogy a világ olyan amilyen, még a leghatalmasabbak is csak a lehetõségeik közt választhatnak. Az ember nem isten, hogy olyan világot teremtsen amilyet akar.
Nem értem hogy tarthatsz még mindig ott, hogy ha valami nem tetszik, az azért olyan, mert valaki gonoszságból elrontotta.
De ha már istenest játszol: Honnan tudod, hogy a neked nem tetszõ dolgok, nem-e valami nagyobb jónak a mellékhatásai? Honnan tudod, hogy a vélt hibákat kijavítva nem-e valami nagyon rosszat csinálnál mellékhatásként?
A leghatalmasabbak, azok nem védekezhetnek azzal, hogy kénytelenek abból fõzni, ami adott. Ettõl teljesen függetlenül a tetteiknek egyrészt következménye van, másrészt személyes felelõsség terheli õket ezért. Olyan nincs, hogy "nem értették meg, hogy a demokrácia jobb nekik, hát kivégeztünk ötezret, és most már értik". Szinte zavaró, hogy evidenciákat kell leírni, de leírom: ez nem így mûködik.
De mindezért nem a "leghatalmasabbakat" vádolom. Nem vádolom õket, csak leszögezem, hogy ha hazudnak, ha nem hazudnak, a tetteiknek fix következményei vannak. Attól teljesen függetlenül, hogy hányan látják azokat tisztán. Mert ahogy írod, a leghatalmasabbak se teremthetnek olyan világot, amilyet akarnak. Így a játékszabályok adottak: és amit megtettek, annak meg lesz a következménye, akkor is ha ez tetszik nekik, akkor is, ha nem. És ez mindenkire igaz.
Ha pedig azzal próbálod védeni õket, hogy mindezt a "greater good"-ért teszik, akkor tessék, fejtsd ki az állításodat. Amíg nem tudod kifejteni, addig nem is tudok rá reagálni érdemben. Hisz ha nem állítasz semmit, akkor az semmi is marad. Marad az, amit látok, az pedig az öldöklés, krízisgenerálás, meg a többi.
Egyértelmûen és tömören válaszolhatsz a felvetéseimre. "Ahogy szoktál." A mellébeszélést hagyjuk.