A jó-gonosz kérdését minden õsi kultúra vizsgálta, és szent, vagy egyéb könyveiben ismertette. Sõt technikákat is ajánlott megértéséhez- ilyeneket találunk a Bibliában, a budhizmusban...sámánizmusban- egyszóval minden vallásban!
Ilyen technikák a jóslások, vagy a törvénykezés is, ami viszont azt leegyszerûsíti: az a jó, ami a törvényes...
Persze az egyik ezotéria, a másik sematikus.
Több vallás az elmélyedést, a meditálást, a gondolkodást ajánlja az Istennel való kapcsolatteremtés módjaként (pl. ima).
Verrochio: "Jézus megkeresztelése" festményén, amelyre Leonardo festette az egyik angyalt (szerintem önmagát, még gyermekként), a másik angyal (eléggé mogorva) õreá tekint. Õ meg ültében csodálattal tekint Keresztelõ Szent Jánosra. Az pedig, bár õ a magasabb, mégis Jézusra tekint fel valahogyan!
Jézus pedig ugyan a földre néz, de Istenhez imádkozik, aki útjára engedi hozzá a galambot, ami azután a Szentlélek jelképe.
Ez a festmény szerintem azt jelenti, hogy Jézus közvetití a földi dolgokat Istenhez, hogy azok "JÓK" legyenek. Másodlagos olvasatában pedig szerintem azt az elképzelt pillantot ábrázolja, amikor Filippo Lippi felavatja Botticellit festõvé, amelyet a még gyermek Leonardo, aki bejáratos volt hozzájuk, ámulattal nézi õket, a "nagyokat" (akiknél õ még nagyobbá válik majd). Õreá meg egy másik (irigy) kis angyal tekint. (Ez is rajta van a honlapomon, II. kötet).
Arisztotelész ugyan nem szent könyveket írt, mert õ gyakorlatiasabb, azonban érdekes módon- õ is a városállomok létrejöttét nevezi a legfõbb emberi jónak! Vagyis az emberközösség kialakulásának egy korábbi lépését!
Marcus Aurélius: a tudós császárt szintén a jó-rossz kérdése foglalkoztatta!
Így nem nagy elrugaszkodás a valóságtól, ha azt állitom: a Biblia és más szent könyvek, és a vallások is arról szólnak!
Igazán nagy kár lenne, ha a jót a jövõben a bevásárlóközpontokra sematizálnánk csak!