Szerintem, ami a baj volt a második résszel: (teljesen egyéni meglátás, és arra alapozom, ami a sikeres sorozatoknál látható, pl Resident Evil vagy akár az Alien is. Azaz a történet és az abban felelhetõ motívumok.)
Az Unreal elsõ részében un kitörõ harot kellet folytatni az életben maradásért. A fõszereplõ folyamatos üldöztetésen ment keresztül. Nem õ választotta a helyzetét ha nem belekényszerült. Megitélésem szerint sikeresebb lett volna az U2, ha a történ alap köve hasonló, azaz a fõszereplõ alapvetõen üldözött(nem feltétlenül bünözõ), a különbözõ bolygokra nem önszántából (vagy parancsra) jut el hanem kényszerbõl és az elõrejutást a menekülési kényszer hajtja. Jobb lett volna, ha egy egy pálya után nem úgy dörzsöljük össze a kezünket hogy "nah küldetés teljesitve, hol a következõ helyszin?". Jobb lett volna inkább ez " Úr isten hová kerültem, hogyan jutok ki innen". Én legalábbis valami ilyet vártam.