Nem az ordibálós, tányérdobálós veszekedésrõl beszéltem. Velem olyat nem is lehet, meg a barátom sem olyan. Én is könnyen felhúzom magam, fõleg, ha az alaphangulatom is olyan, de csak nagyon ritkán emelem meg a hangom. Nálunk úgy néz ki a veszekedés, h 1-2 óráig nem szólunk egymáshoz, mert nem akarunk csúnya dolgokat mondani egymásnak, aztán (ritkán kiabálva) megbeszéljük a dolgokat.
A távkapcsolat meg egész jól mûködik. Már lassan egy éve kell más városban élnünk, de nekem személy szerint ez azért tetszik, mert amiokr hazamegyek, mindig úgy készülök leszállni a vonatról, mintha az lenne az elsõ találkozásunk. És állítása szerint barátom is így érez. (De ez meg is látszik rajta, mivel minden pénteken rózsával vár )