Megoszthatok-e egy történetet, ami éppen most esett meg velem, könnyítés képp szeretném kiadni magamból, és remélem talán tudjátok kommentálni is.
Egy hónapja jöttem össze egy lánnyal, akit 12 éve ismerek, visszahúzódó, magolós fajta, de nagyon szép, nem túl sok baráttal. Õ is szeretett én is szerettem, fantasztikus volt, az elsõ két hétben körülbelül sülve fõve eggyütt voltunk, harmadik héten egy hetet töltöttünk eggyütt Siófokon. A negyedik héten megünnepeltük egy hónapos kapcsolatunkat, pont akkor volt az egyetemi ponthatárok kiderülésének napja. Egész nap eggyütt voltunk, ezután sajnos beteg lettem 4 napra, 39.4 fokos lázzal, utána õ nem ért rá két napig, aztán egyik nap kirándulni mentünk a családommal, õ is jött, szuper volt.
Elõzõ szombaton, voltunk eggyütt utoljára, na az egy pokol volt... egész nap olyankat vágott a fejemhez, hogy én õt nem is szeretem, meg nem is akarok vele lenni. Mondtam, hogy honnan vesz ilyeneket, eddig olyan jól megvoltunk. Késõbb mondta meg, hogy hát aznap jött meg neki... emiatt elnéztem a dolgot.
Másnap jött egy e-mail, hogy az anyja megtiltotta, hogy járjunk, és azzal fenyegette, hogy kidobja a házból, ha mégegyszer találkozunk. írtam neki, hogy ne vegye ezt komolyan, meg szeretjük egymást, nyugodtan jöhet hozzám. írta, hogy hát az anyja az egyetlen családtagja és õ ezt nem teheti és nem tud mit csinálni.
Hozzáteszem nekem bûzlött a dolog, olyan lekoptatós szövegnek tûnt ez, szóval elsõre nem hittem el, de több forrásból is megerõsítették, hogy igen ez az ok. (Pl. felhívta egy lány ismerõsöm, elõször neki mást mondott, de mikor konkrétan rákérdezett, elmondta, hogy igen az az indok. Miért tenne ilyet, ha csak engem akar lekoptatni.)
Akkor megpróbáltam meggyõzni, hogy maradjon, beszéljük meg, azért ne e-mailbe szakítson már velem, még az elõzõ barátját, akit a kedvemért dobott és megjegyzem, nekem azt mondta útált, is szóban dobta.
Nem volt hajlandó velem találkozni, mer az anyja megtiltotta és ne haragudjak.
Ma sétáltunk haverokkal haza a Kuplungból... Egyik haveromnak tûnt fel, hogy a barátnõm sétál kéz a kézben a volt barátjával 3 méterre mellettünk. Nem vettek észre. Ekkor bevillant, hogy az e-mailje után SMS-ben közölte, hogy sokáig nem lesz más az életében, mert engem szeret. Odamentem, közöltem vele, hogy mint emberi lény õszinteségbõl megbukott, és mit képzel.
kérdésem, hogy tényleg lehet valaki ennyire kegyetlen? Én õszintén szívbõl szerettem õt, õ is ezt mondta. Szerintetek ez az anyu asszonta csak álca, vagy van ilyen, és tényleg ezért szakított? Megjegyzem, hogy az anyjának semmi baja nem volt az elõzõ barátjával. Szerintetek tisztességes, hogy valaki hamis indokkal mégcsak nem is szóban szakít valakivel, akinek eddig csak azt mutatta, hogy szereti, semmi problémát? Ilyen a világ, vagy csak én kaptam ki a mócsingot? Kérlek titeket, mondjátok el a véleményeteket.