Volt barátnõm is anno közölte, hogy az anyja állította, hogy én nõverõ, agresszív állat vagyok és hogy ütni fogom õt és valójában nem is szeretem. Késõbb sem tudtam meggyõzni az ellenkezõjérõl, szakítás lett a vége, addig mondogatta ezt magának is, amíg õ is elhitte és már az összes kis dologba belemagyarázta(pl. nem akartam júliusban biciklitúrára menni), hogy azér van mer nem szeretem...
de aki ilyet elhisz érted, mikor én kb. 1x ha találkoztam az anyjával, akkor is csak köszöntem, szóval az valahol már régen rossz