De az ember társas lény. Kell neki a szeretet. Ha csak önmagát szereti (ez még a jobbikeset, nagy baj, ha önmagát sem szereti valaki), akkor könnyen magányos lehet. És 2x évesen anyuci szeretetére vágyni az nem egészséges.
Olvastam már 26 éves lányról, aki szûz és emiatt pszichológushoz ment, mert önbizalomhiányos. Akkor 35 éves férfiról is, akinek van biztos állása, szûz és utálja magát. Tudod ez a tipikus nevelés, hogy semmivel ne foglalkozzon, csak magával és a tanulmányaival. Akkor van olyan még idõsebb, akinek van családja, a kapcsoalt kezdete óta másodállást is vállalt, egész nap dolgozott. Aztán X idõ után ráébred, hogy a gyerekeit alig ismeri, nem is látta felnõni. Haza megy a magányba, mert otthon nem érzi otthon magát. Nincs is otthona. Két lehetõség lesz ezután (+1): vagy marad így vagy a munkájába menekül (+1: felakasztja magát).
Hiába a pénz, a siker, egy idõ után úgy sem elégít ki. És hiába van szex, az sem fog.