Salsoul: nem kell azon gondolkozni, miért társaslény az ember. Lehetne, de szeritnem felesleges. Ez mindig is így volt. Az állatban is benne van a szaporodás, az emberben is. Csak az emberé felsõbbrendû. Felsõrendû érzésekkel.
Elnézést, nem egy társas lényrõl van szó. Ha valaki csak a párjával van egész életében, az vagy így nevelkedett (azaz nem igényli a barátokat) vagy csapdában van a házasságában. Telnek az évek a házasságban ,de a barátokra akkor is szükség van. De a párodra mégjobban. De nem is lõheti ki egymást a kettõ. Átjönnek a szomszédok stb. Ha az embernek a párjával nincsenek közös barátai, akkor keresni kell vagy külön ki kell élni barátok utáni igényeket. Ez mûködik. Munkahelyen a barátok, otthon meg a párod.
Bevallom én sohasem gondolkoztam azon, hogy az ember miért társaslény. Viszont a függõ személyiségzavarról igen. Ha már valaki csak a másiktól függ és nélküle nem élhet, na ott gondok vannak.