Az meglehet, de még mindig jobb, mint az, amit valamelyik nap mûveltem: ráírtam msn-en exemre, és azt vártam, hogy megint elõadja a dühöngõ picsát. Ami azt illeti, még az is jobb lett volna, de nem: bocsánatot kért a viselkedéséért, és aztán folyt tovább a duma. De hiába figyelmeztettem finoman, elkezdte sorolni, milyen az új béreltfarka; és aztán elkezdte, hogy jó lenne, ha a legjobb barátja lennék, mert nálam jobban senki sem ismeri, meg a barátaiban sem bízik annyira... gondoltam magamban, "Gratulálok, Ms. Õszinteség -.-". Hát, ettõl aztán verhettem a fejem a falba, hogy mekkora marha voltam, hogy ráírtam. Semmit nem értem el vele, csak hülyét csináltam magamból - megint. Ezt mondjuk meg is érdemeltem.
Ezek után mi lehet jobb módszer annál, hogy többet egy szót se beszélek vele, és igyekszem megfeledkezni róla, amennyira csak lehet? Az nem megoldás, ha elkezdek jópofizni vele; az már önkínzás. De ha annyira okos vagy, meg kiolvastad a fél Széchenyit, akkor mondj valami "jobb" módszert.