Hát nem idegesítem nagyon magam. Kb mikor kibukik a dolog, akkor ugy csinálok mintha izgatna, aztán szarok rá, nem foglalkozok vele és hagyom fortyogni a saját maga kreált trutyiba. Ezt fõleg azért csinálom ,mert akkor télleg nem izgat a dolog, ha nem kell látnom a duzzogó fejét meg a szemrehányó nézését. Persze ez csak ront a helyzeten ilyenkor:D
Mellesleg talpraesett csajszi és pont a barátnõjével mérte ki a 15 percet... Meg az õ baráti körébe voltunk, csak én elég alkalmazkodó tipus vok, szal nem nagyon kell õt bevenni semmilyen beszélgetésbe.
Am én elég önfejû vagyok és pont nem adom az ilyen viselkedéshez a jó partnert, inkább ellenkezõleg, szal ebbõl nem lesz ördögi kör, még ha Mercedes Terrell-el járok, akkor se:D