Nemrég itt vagy egy másik topikban volt valaki, aki szintén változtatni akart. Az lett a nóta vége, hogy a változáshoz vezetõ út nem az õ stílusa, ha azt csinálná az nem õ lenne. S maradt ott ahol volt.
Ez velem pont így nem történt!
Épp ezért jöttem ide, úgy érzem, tartozom valami köszönöm-féleséggel.
De mivel így illik, elõbb írok pár sort is:
Az elmúlt hónapban valahogyan mégis megtörtént, mondhatni inkább létrejött a változás.
Sokkalta felszabadultabb, bátrabb és határozottabb lettem,
és persze egy boldogabb ember is.
Így nyolcadik osztály végén örömmel jelenthetem ki, lezártam életem elsõ fejezetét.
Lezártam.
Nem azért zártam le, mert menekülnöm kell a múltam elõl, a nagy hibáimtól. Inkább úgy, mint egy képeskönyvet. Tele emlékekkel.
Új fejezetet nyitok, mivel egy új ember lettem.
És nem nehéz, hosszadalmas változások árán.
Csupán egy kis elhatározás kellett, mivel elég volt rendbe rakni az értékrendemet és a hozzáállásomat bizonyos dolgokhoz.
Rendeztem a múltamat és elõkészítettem a jövõmet.
Most lehetõségek egész tárháza áll rendelkezésemre.
Úgy érzem, a szerelmet, mint érzést hanyagolom kicsit.
Szabadabb az élet, ha a lány csak barát, hiszen egyikõjükért hagynom kéne a többit. Lehet furcsán hangzik, de ez a kor ezzel jár!
Többek közt, kibékültem a volt barátnõmmel is. Szerintem még barátok is lehetünk, de tovább nem megyek. Minek még egyszer elrontani?
Jöhet a 'köszönöm' része a dolognak. Nem fogom kétszer, esetleg nagy/dõlt/félkövér/bármilyen betûkkel írni. A hangsúlya a fenti sorokból kellene származzon:
Köszönöm, mindenkinek!
Viszont jobb csapatjátékos, az nem lettem. Egyszer az is eljön!
Ezt csak azért, mert nem éppen fenékig tejföl az élet.
És jövõ héten vizsgák!Teringettét, hogy elírdogáltam az idõt!
Informatika és tudomány
