Néha
Néha üresen, kifosztva,
gyûrötten a sarokba dobva
zokogok magamban...
Néha kifosztva, megölve,
fél karral a falnak dõlve,
a világgal haragban...
Néha megölve, eltaszítva,
õrült mérgeket szítva,
nem hiszek a szavakban...
Néha eltaszítva, kivetve,
ülve, és rajtatok nevetve,
hiszek még magamban...
/Athina/
Ma ennyit tudnék mondani a dolgokról...