"A jó kedv és a pozitív hozzáállás a dolgokhoz nem feltétlen járnak együtt. Tehát attól, hogy per pillanat rossz kedvem van, még lehetek optimista."
Ez így igaz. Van ennek egy másik változata is: amikor egyszer jókedvû az ember, de nem hiszi ezt el, mert nem törént olyan ami erre okot adna. Aztán átmegy rosszkedvûbe, és közben reménykedik, hogy majd jobb lesz...
"...és a régebbi, "hódíts meg!" típusú udvarlást, kapcsolatkezdést szeretik/szeretNÉK. :)"
Az ilyen lányok általában a hûtõszekrényben laknak, ezért nem találkoztam még ilyennel. Vagy ha néha elõ is jön onnan, és ne adj' Isten egy fiúnak megtetszik, akkor nem tud hogyan közeledni: ha megpróbál szemezni, akkor a leányka levág egy olyan fagyos fintort, hogy azt még a 20 dioptria + szemtengelyferdüléssel rendelkezõ korrigálatlan látású fiú is észreveszi, és odébbáll. Pedig elõtte látni lehet a lányon, hogy szinte elvárja, hogy szóljon hozzá valaki. Ha megszólítja a fiú, akkor meg arrogáns stílusban elküldi a ... (ide be lehet helyettesíteni olyan helyet, ahol senki sem szeret tartózkodni)
"Huszi az a baj, hogy akik ilyen fiúra várnak, mint amilyen (ezek szerint :)) Poncsó, azok (tudom, "õk", csak az itt olyan hülyén "hangzik") is kicsit önbizalom-hiányosak.
...talán ha valaki összezárná õket...;) "
Ha egy kicsit is jól néz ki az ilyen jellegû lány, annak eltekeri a nyakát egy "vadkan", és már ha össze lennék is zárva vele, csak afelõl síránkozna nekem, hogy nem láthatja a kannyát. :)
Egy szónak is száz a vége, reménytelen eset vagyok. Valamelyik nap azon gondolkoztam, hogy ha odamennék bárhol (utca, koncert, kávézó, étterem, könyvtár) egy szimpatikusnak vélt lányhoz, és megkérdezném, hogy akar-é megismerkedni velem egy kávé mellett, - legyen az akármilyen csúnya, magányos, szép, úgyis vagy röhögve kitalálna valami olyan kifogást, amin én is nevetnék, vagy csak simán elküldene az Egyenlítõ környékére.
Ez nekem nem lenne probléma (mármint a megszólítás), volt már rá precedens, hogy ilyet megpróbáltam, de mint lentebb írtam, nem volt eredménye.
Sokan a diszkóra esküszenk, szerintük csak ott lehet barátnõt találni:
"Ottasztán lehet felszedni sokkurvajónõt. Énisott szettemfel a Marcsát, netuddmeg milyenjóvót. f.szom, mehetek megint pénteken, mer'mán unom, gyereteis..."
Nem hiszem el, hogy csak diszkóban lehetne ismerkedni... A másik, ahol szerintem lehetne, ha tényleg össze van zárva Vele az ember. Sajnos nekem úgy osztották a lapokat, hogy eddig nagyon unszimpatikus táraságokba kerültem. Most elértem, hogy végre olyan emberek közt lehetek, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok (persze felnõttek). Lehet, hogy az én hibám volt mindannyiszor, hogy nem kedveltek meg azok, akikkel össze voltam zárva. Talán az volt az oka, hogy a 17-18 éves korosztálynak van egy értékrendje, ami elüt az enyémtõl: királyság, ha valaki iszik, dohányzik, esetleg még füvezik is, minden hétvégén részegen fexik az árokban buli után. Plusz még az olyan természet, ha valami nem tetszik, akkor üti a másikat.
Ha valaki ezzel nem azonosul, és a saját értékrendjét követi, azt kiveti a társaság. :)
Vagy kineveti.
Én mindig megmondtam a véleményem mindenkinek, ezért sokan utáltak, még olyanok is, akiknek hasonló (lett volna) a világszemléletük, mint nekem.
A baráti köröm is nagyon kicsi, (igaz, aki bele tartozik, azt többre nézem, mint a világ hét csodáját, meg az összes atomfizikust együttvéve).
"Ha nem lenne barátom, most azt hiszem nagyonnagyonhamar találkozni szeretnék Veled!"
Köszi, ez jól esett. Bízom benne, hogy 20-22 éves korra az én korosztályom is elér egy ilyen szintre. Csak attól félek, hogy addigra már mindenki megtalálja a foltját, én meg mehetek remetének az erdõbe... Egyébként a magánynak is van egy szépsége. Amikor kiülök horgászni a vízpartra, és közben arra gondolok, mekkora mázlista vagyok, hogy nem kell olyanokkal lennem, akik csak fújnák rám a füstöt, hangosan ordítanának nekem deliriumos állapotban, hogy "teköcsögcsicskagyerek mijafaxt képzelszmagadról, hogy nem fizecc nekemegy sört he?" pont, pont, pont
Tomsolo:
"ez kell poncsónak egy kis harapdálás"
:)) Hidd el, kaptam már én sok harapást... Abban az értelemben, amit nem forgattam ki, (talán) igazad van.