A TRON óta sikkes virtuális valóságokban gondolkodni. Az akkori közönség számára még kissé emészthetetlen gyümölcs mára már beérett, s az alkotók is egyre többször nyúlnak a bûvös témához. Eleinte még csupán filmek (TRON, Matrix) formájában élvezhettük a minden ember számára vonzó, izgalmas lehetõségeket, s a paradicsomból hirtelen pokollá változó virtuális világokat, de most úgy tûnik, hogy saját, kezdetleges "Virtual Reality"-masinánkon is üdvözölhetjük az ebben a témában özönlõ játékokat. Örömmel konstatálhatjuk, hogy nem csupán az Enter the Matrix, avagy a TRON 2.0 képes minket az izgalmakba, és a vonzó ismeretlenbe húzni, de a nemsokára megjelenõ FIRESTARTER is hasonló feelinggel kecsegtet.
2010-et írunk. A jópár évvel korábban még csoda-számba menõ VR-gépek (Virtual Reality) mára csupán annyira mennek ritkaságszámba, mint mondjuk az út szélén heverõ kólásüvegek, avagy a piroslámpás házak. Naponta több tízmillió ember menekül a kikapcsolódás, és az izgalmak kedvéért egy-egy ilyen ál-valóságba, akár órák hosszáig is. Hõsünk is hasonló szenvedélynek örvend, de egyszer, mikor épp kedvenc lövöldözõs játékában öldököl, a gép hirtelen megbolondul, nem engedi, s a saját szabályai szerint folytatja a játékot. Hiába, mint minden régebbi elektromos kütyübe, ezekbe a csodamasinákba is bármikor kerülhet vírus, bár ha az embernek szerencséje van, akkor nem kell megtapasztalnia az ilyenkor bekövetkezõ katasztrófát, az esetleges következményeket, melyeknek sokszor a játékos élete az ára. Hõsünknek nem volt ekkora szerencséje. 48 órát kapott (eddig mûködik az életben-tartó mechanizmus), hogy végigvigye a megbolondult gép által kínált pályákat, hogy a vírusos herkentyû szabályai szerint játszva, szörnyek hordáit eliminálva végigjusson a kiszabott szinteken, és ismét a valóság oly barátságos, és megnyugtató szövetét markolászhassa.
Manapság már nem elég csupán FPS-nek lennie egy játéknak ahhoz, hogy sikert érjen el, ha hiányzik az a "szükséges plussssz" a progiból, akkor az amúgy is finnyás közönségnek köszönhetõen esélye nem lesz a túlélésre. Így gondolkodtak a Firestarter fejlesztõi is, és azonnal be is építették azt a néhány extra jóságot a készülõ gammába, melyek képesek lesznek a játékostársadalmat nemhogy egy, de akár többszöri végigtolásra is ösztönözni.
Ilyen például az a tény, hogy FPS létére RPG elemeket is tartalmazni fog a kész mû, úgymint választható karakterosztályok, szintlépés, képzettségek, tulajdonságok, XP, és még sokan mások. Karakterosztályok tekintetében háromból választhatunk: marine (tengerészgyalogos), gangster (törvényen kívüli), agent (ügynök). Értelemszerûen, illetve a beépített RPG szabályrendszer áldásos hatása révén ezeknek az osztályoknak szintén három tulajdonsága lesz: életerõ, páncél, gyorsaság, melyek aztán minden egyes szintlépést követõen kedvünk szerint fejlõdhetnek, továbbá minden XP-határ elérésekor finom képzettségek birtokosai lehetünk - természetesen választásunktól függõen. "nehézfegyver-használat", "két fegyver használata", "nagyobb lélegzet víz alatt", "hosszú ugrás", és az "osonkodás" tartozik ide, többek között, s bár nem csupán ezek lesznek elérhetõek (nagyjából 2-3 tucat, azaz kb. 30 képzettség lesz), a srácok többet egyelõre nem voltak hajlandók megnevezni. A mocskok!
Az elõbb említett "nehézfegyver-használat" képzettséget olvasván IQ-bajnok olvasóink akár rá is jöhettek, azért én elsütöm a poént: lesznek nehéz fegyverek :). A lényeg itt azonban abban merül ki, hogy összesen 10 fenyítõ eszköz lesz, s mindegyiknek egy könnyû-, illetve egy nehéz-változata. Ez összesen 20 pukkantót jelent, melyeket, ha képzettek vagyunk, akkor akimbó módban is próbára tehetünk. A 10 fegyvertípusból 5-nek jelenleg már létezõ prototípusa is van, a másik fele pedig fikció, futurisztikus, Half-life-szerû ultrahiperszuperquantunukleárisdestabilizátor, meg hasonlók.
A játék 16 szintet tartalmaz, mindegyik valamelyik fõ stílusban készítve. Ezekbõl pedig 4 lehetséges: Space, Industrial, Empire és Excavation (azaz: Ûr, Ipari, Birodalmi, "Üreg"), melyek mind kinézetben, mint fílingben nagyban fognak különbözni egymástól. A Birodalmi-stílusú pályák hatalmas épületeivel és rég elfeledett istenekrõl készített szobraival fogják lenyûgözni a játékost, míg az Ûr-pályák elektromos-kábelek, fotocellás ajtók, ûrhajók és hasonló über-techno cuccok sokaságából állnak.
Játékmenet tekintetében sem kell egy átlagos stuffra számítsunk, hisz itt nem kell majd holmi kulcskereséssel és helyes útvonal-kisilabizálással töltenünk az idõnket. Ez a világ a lövés és az akció világa. Az idõ számít, azaz egy bizonyos ideig kell majd kibírnunk minden egyes szinten. Ennek következtében egy jó kis taktikázós játékmenetre is apellálhatunk, hisz ha figyelembe vesszük azt a jópár monsztát, melyeknek persze megint ránk fáj a foga, szükségünk lesz a megfontolt taktikára, na meg persze arra a marék szerencsére is.
Az ellent három osztályba sorolhatjuk: Demonic, Techno és Symbiotic. Az elsõ fajta a már jópár játékban megismert zombi+mutáns+ördög+undorítómitttoménmicsoda kombó, a Tecno-alomba tartoznak a robotok, míg az utolsó család szülöttei a cyborgok, a katonák meg az ezekhez hasonló aprítanivalók. Lesznek alacsony, illetve magas intelligenciájú ellenfeleink. Az elsõ csapat az átlagos "megy, amíg el nem kap, egyenesen feléd és folyik a nyála"-fajta, míg a durvább szörnyikéktõl már mindenkiben megállhat az ütõ. Képesek összehangolt csapatmozgásra, kommunikálnak egymással, alacsonyabb rendû szörnyeknek parancsolnak, sõt még teleportálnak is saját képességeiknek köszönhetõen, így aztán tényleg kezdhetünk az életünkért aggódni.
Grafika terén szintén ígéretesek az ígéretek (bocs...). Ennek értelmében belebotlunk vertex-, és pixel-shaderekbe, dinamikus árnyékokba, nagyfelbontású textúrákba, 60 fps mellett 300.000 polygonba, interaktív tárgyak hegyeibe, realisztikus fizikába, és hasonló nyálcsorgatásra ingerlõ fícsörbe, s mindezt akár egy P3 800, 128 MB RAM, illetve némi GeF 2 MX jelenléte mellett (bár ebben erõsen kételkedem...).
Multiplayer lehetõségek tucatja vár a kiéhezett hardcore gamerre: A szokásos Deathmatch és Team Deathmatch mellett olyan finomságokra bukkanunk a listán, mint a Coop-mód, illetve a teljesen újdonságnak számító Monster Match. Ez utóbbi nem másban merül ki, mint egy kétjátékos multi-meccsben, mikor is az egyik júzer az ember, míg a másik a többi, AI-irányította szörny oldalán harcoló monszta, aki mellesleg minden halála után újraéled. A cél pedig az emberi elem likvidálása. Muhahahaaa!
Ezen túl a srácok szívesen látnak minden fan-készítette modot, pályát, skint, modellt, hisz egy aranyos kis szerkesztõprogi segedelmével mi is bármikor nekiláthatunk ezek elkészítésének, ha érzünk magunkban elég türelmet, tehetséget és elszántságot.
Bizonyára sokan gondolják, a leírt sorokat olvasva, hogy ebben a játékban még a single-módban is egyfajta multit játszunk, s a srácok is csak ötlet hiányában fordultak ehhez a kissé szokatlan történethez. Való igaz, hogy a sztori vérszegény, de ne tessék elfelejteni, hogy egy ilyen történet sokkal nagyobb szabadságot ad a fejlesztõk kezébe, mint egy nagyszerûen kidolgozott história. Ebben az esetben ugyanis minden lelki bántalom nélkül ugráltathatnak minket a Birodalmi-stílusból az Ûr-környezetbe, onnan meg belekóstoltatnak egy Dungeon-szerû pályába, meg vica-versa. Elmondom azonban, mitõl félek: az elõbb említett idõre gyakás, azaz gyakorlatilag "deathmatch botokkal"-szerû játékmenettõl. Mert ha nincs mit elérjen az ember (térben), akkor máris kisebb az esélye, hogy beleéljük magunkat a terepek feltérképezésébe, megismerésébe. Ez azonban még koránt sem biztos, hisz, ha jól belegondolunk ilyen FPS még nem volt a palettán. Félelmeimet félreteszem késõbbre, hisz valószínüleg pár hónap múlva kezünkben tarthatjuk a kicsikét, és akkor bizton szanaszét boncolom vagy én, vagy kedves Flynn barátom (ööö…én szamár elöl? Mind1, akkor olvassátok visszafele!:). Várjuk nagyon!