Sajnos a döntõt elbuktam 4-2-re, de Így is elégedett vagyok, mert tudtam nyerni 2 frame-t, O'Sullivan ellen, amire nem nagyon számítottam. 3-2 után óriási esélyem volt az egyenlítésre, mivel kapásból úgy sikerült nyitnom, hogy snooker lett belõle, és Ronnie csak úgy tudott kijönni, hogy azonnal lehetõségem nyílt egy hosszabb break-re.
Sajnos 46-nál elnéztem egy picit az erõt, és bár tettem egy kétségbeesett kisérletet, hogy a rózsaszínt messzirõl bepaszírozzam középre, de nem fért el, beleakadt az egyik piros golyóba, és onnan a Rocket már nem tudott hibázni. Kár érte.
Viszont a második helyemmel is szépen kaszáltam, és egybõl a 35. helyre kúsztam elõre a világranglistán. Asszem még egy kis gyakorlással nem lehetetlen megcsípni a legjobbakat sem, bár továbbra is fenntartom, hogy a valósághoz képest túl jól játszanak. Alig-alig fordul elõ 100-nál kisebb break, márpedig ha valaki látta tegnap a Travis Perkins Cup döntõjét, az tapasztalhatta, hogy a legjobbak is elég sokszor rontanak. (Asszem a 18 frame-bõl 5 vagy 6 zárult century-vel.)