Itt a kulcsmondat.. ha idejében felismerik a szárny sérülésének a súlyosságát. És itt a kulcskérdés: fel lehetett-e ismerni idejében a szárny sérülésének súlyosságát? Az a nyomorult szárny nem bírt szemmel láthatoobban megsérülni, és így kérdéses maradt a sérülés mértéke is. Gondoljatok bele, hányan mernétek vállalni, hogy elindítotok egy újabb ûrhajót, olyan körülmények között, mint még soha, és mindezt egy esetleges sérülés miatt? És ha a személyzetet megmentik, mi történt volna a Columbiával? A hõvédelem javítható az úrben? Ha kijavítják és épségben leszáll, vajon nem nyilvánítják-e utoolag feleslegesnek a rizikoos és drága mentõakcioot? Ezek mind olyan kérdések, amibe a döntéshozoo belebukhat. Korábban is ütõdött már szigetelésdarab a hajónak, és nem okozott problémát. Egy újabb eset miatt mentõakcioot indítunk, vagy elkönyveljük egy veszélytelen incidensnek..?
#9: Haladunk, csak egy icipici hangyabokányi eredményhez is gigászi munkát kell befektetni. Egyébként megjegyzem, hogy a lényeget tekintve más terülteten sincs tuul sok különbség az ötven évvel ezelõtti állapotokhoz képest.