ide olyan történeteket írok most be (kettõt), amik nekem, amikor olvastam nagyon megtetszettek, és ha valaki másnak is vannak ilyen érdekességei, azt itt megoszthatja másokkal(pl. velem is) akiket esetleg érdekelhetnek.
ha valakinek nem tetszik, az legyen szíves ne anyázzon, az ablakot be lehet csukni.
1: a gõzgép eredete.
A gõzgép eredete.
A gõzgép sokkal régebbi találmány, mint azt nagyon sokan gondolnák.
A leglesõ "gõzgépet" egy Denis Papin nevû egyetemi tanár(matematikus) által 1687-ben alkalmazott különleges fazék volt, melynek tetelyére ráprésel egy fedõt, és így az ebben az edényben lassú tûzön fõzött hú sokkal puhább lett, mint azelõtt bármikor bárkinek.(mert az edényben a felforró vízbõl létrejöbõ nagynyomású gõz puhította a hust, és nem engedte kiszáradni) De egy alkalommal ottfelejtette a húst a tûzhelyen, és az kihült. a fedõ örökre ottmaradt a lábason, melyet egy újjal kellett pótolni, de Papin nem értette, miért ragadt oda. Az elsõ munkára fogható gõzgépet is õ készítette, mely így mûködött:
-vizet tölt a henget aljába.
-a dugattyút lenyomja a víz felszínéig, a dugattyú és víz közötti levegõ egy biztonsági szelepen át távozik, melyet lezár, amint eléri a vizet.
-felmelegíti a hengert, a keletkezõ gõz felnyomja a dugattyú, majd emikor eléri a henger tetejét, abbahagyja a melegítést, és rögzíti a dugattyút a henger tetején. A hanger nem most végez munkát
-a hengetr gyorsan lehûti, a benti gõz kicsapódik, vákum jön létre, majd a rögzítés kioldásával a légnyomás(amit ekkoriban még NEM ISMERTEK) benyomja a hengerbe a mozgó alkatrészt. ekkor végzett munkát.
Tehát az elsõ gõzgép pontosan fordított elven mûködött, mint az, ami meghódította az egész világot.
Papin írt egy cikket a gõzgéprõl, melyet egy angol hadmérnök olvasott, és õ jött rá, hogy a gõz, és nem az atmoszféra munkájával operálva sokkal jobban használható gép jön létre. Persze még ez is nagyon kezdetleges szerkezet volt, de mire a gõzgépek eljutottak James Wattig, már leglább 3 komolyabb generáció avult el, hogy teret adjon avilág által leginkább ismert szerkezetnek.
(Greguss Ferenc - Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok c. könyve alapján)
magasfeszültségû vezetékek csapolása?
Egytemen elektronikát tanuló ismerõsöm mesélte a dolgot, konkrét számításokkal nem tudok szolgálni, de egy négyjegyû függvénytáblázat segítségével nem nehéz kiszámolni a pontos értékeket.
Mint tudjuk a magyar elektromos gerinchálózat 50Hz-es 20 000 V-os rendszer. De az európát behálózó nemzetközi rendszer 100 000Von mûködik(nagyrészt) a 100 000 Vos feszültéghez egy-egy ilyen komolyabb távvezetéknék több, mint 100 A is lehet az össz-áramerõsség(az összes vezetéket együtt nézve)Ez a 100 A már meglehetõsen erõs változó elektromágneses mezõt épít fel maga körül, másodpercenként 50szer. a változó elektromágneses mezõ pedig egy vezetõben elektromos áramot indukál. az egyetemen kiszámolták, hogy ha találnak egy olyan helyet, ahol valami donb vagy ilyesmi miatt a vezeték és a talaj közötti távolság kevesebb, mint 5-8 méter, a csapoláslehetséges. megfelelõ menetszámú, és alakú tekercset elhelyezve igen komoly mennyiségû elektromos áramot lehet lecsapolni. A kapott áram 50Hzes váltó, így szabadon transzformálható, akár 230-ra is, így szinte bármi mûködik róla.(mondjuk egy TV talán nem) De a lényeg most jön: Ezt a szerkezetet(egy csapolót) beáshatjuk a föld alá is, mert a föld nem árnyékolja le az elektromágneses mezõt(kis vastagság persze) így a csapolót el lehet rejteni a kíváncsi szempárok elõl. Ha van valami dombe ilyen vezeték alatt, és megfelelõen közel van a vezetékhez el lehet oda rejteni ilyen csapolót.
Persze ha tul sokat csapol az ember, akkor ez feltûnhet az áram szállítójának(túl sok a szállítási veszteség) de a szerkezetet NEM LEHET MEGTALÁLNI! Egyetlen módszer a távvezeteék alatti rész egészének a végig-fémdetektorozása, de ez a vezetékek hosszára való tekintettel(több ezer km) nem túl könnyû feladat.
A legenda: (amit már az egyetemi professzor is csak így emlegetett) Az ukrajnát a szovjet gerinchálózattal összekötõ kábelt tényleg csapolták egy eldugott isten háta mögött kis területen, ahol "hétvégi" telkek voltak (se áram, se semmi nem volt oda vezetve) és az egyik kerttulajdonos találta ezt ki, mert az õ telke pont egy dombtetõn volt, alig 3 m-re a fõvezetéktõl! (ez nagyon közel van, ilyen távolságból már felesleges a kifinomult technika, és a nagy tekercs) és ráadásul ez az úriember megosztotta az áramot a többi kerttulajdonossal. a szerkezetet állványra szerelte, hogy még közelebb legyen a vezetékhez.
Persze lebukott, de nem a hatalmas szállítási veszteségek tûntek fel a SZUban, hanem valamelyik kerttualjdonos egy hngulatjelentésben felvetette az ötletet, hogy hasonló csapoló-berendezéseket használhatnának más áram nélküli helyeken is, mert milyen jól mûködik. és persze nem feljtette el a kiagyaló elvtárs érdemeit sem méltatni. persze a jelentés írója nyilván nem volt tisztában azzal, hogy õk is energiát fogyasztanak, és hogy ebbõl baj is lehet. Aróól már nem szól a fáma, hogy mi történt velük, a (szerintem csak)mese arra terjed ki, hogy a gépet leszerelték, és as kertet elvették az "agytröszttõl".
Remélem tetszettek a történetek, ha valakinek vannak még hasonlók, szívesen olvasnám azokat is.