A film két részbõl áll, amit a kék dobozba való belenézés választ el. Ha az elsõ rész vesszük alapul, a cselekmény látszólag teljesen érthetõ, megszokott módon halad egy-két furcsasággal. A kék boboz után azonban látszólag minden összekuszálódik, és zavaros lesz, a karakterek neveket cserlének, minden más megvilágításba kerül. Azonban ha félredobjuk az elsõ részt, és csak a másodikkal foglalkozunk, egy teljesen logikus, és követhetõ történetet kapunk. Csupán az idõbeli ugrálások, és a fõhõs (Diane) képzelgései zavarhatnak meg bennünket, ám ha az apró jeleket (kék kulcs, hamutartó, hajviselet) megfigyeljük, teljes mértékben érthetõvé válik a történet (egy apró kivételtõl eltekintve, de errõl késõbb).
Induljunk ki tehát a film második részébõl. Ennek a története a következõ: Diane (a szõke nõ) fölébred egy mély álomból (netán a halálból?) a lepukkant lakásában. Azóta lakik itt, mióta nagynénje meghalt, hagyott rá egy kis pénzt, és most Hollywoodba jött szerencsét próbálni, ám nem túl sikeres: csak másodvonalbeli sorozatokban jut neki szerep, az is csak leszbikus barátnõje, Camilla (sötétbarna hajú nõ) révén.
Így telnek tehát Diane mindennapjai, mígnem fölébred a szobájában tépett frizurával, és kopogtat a szomszéd, akivel lakást cserélt: az edényeiért és a lámpájáért jött. Elviszi az asztalon lévõ hamutartót is (amelynek az idõbeliség megállapításában lesz nagy szerepe), mely mellett ott a kék kulcs (errõl kicsit késõbb). A szomszéd közli azt is, hogy három hete nem látta, és keresték a nyomozók is.
Mikor a szomszéd elmegy, Diane megáll a konyhaablak elõtt, nekünk háttal, majd hirtelen megfordul, és az arcán látszik, hogy örül valaminek. Ekkor mutatja a kamera Camillát, aki ott áll Diane elõtt. De Diane arca eltorzul, rájön, hogy csak hallucinált, a nõ valójában nincs is ott! Ezután kávét fõz, majd odamegy a kanapéhoz, amin Camilla fekszik meztelenül. Ekkor már Diane haja rendezett, a hamutartó az asztalon van, de a kék kulcs nincs: tehát ezek az események a fölébredés elõtt történtek valamikor. Ekkor közli Camilla Diane-nel, hogy többé nem lehetnek együtt, és hogy már korábban el akarta mondani. Diane érthetõen dühös lesz.
Ezután következik az autós jelenet, melyben Camilla és a rendezõ, Adam Kesher ülnek egy autóban, majd annyira belemelegednek a jelenet próbálásába, hogy a rendezõ kiadja a „lámpa le, mindenki ki” utasítást. Azonban Diane ott maradhat Camilla kérésére. Ez a rész magyarázza a két nõ kapcsolatának zátonyra futását. Camilla tehát már Adamet, a rendezõt szereti.
Tehát a két hölgy szakított egymással, a miértet tudjuk, és a következõ jelenetek meg is erõsítik az okot. Diane a szobájában maszturbál egy rövid farmer shortban és egy szürke topban. Majd csöng a telefon, és ez után egy vágás következik. A következõ képsorokban szintén folytatódik a telefoncsörgés, de már egy másik szobában (piros ernyõs lámpánál piros telefon, mellette egy hamutartó – ennek késõbb érdekes szerepe lesz), és bejelentkezik az üzenetrögzítõ: „Szia, Diane vagyok, hagyj üzenetet!”- ez a szöveg is fontos. Azonban Diane fölveszi a telefont: Camilla az és közli, hogy az autó várja. Diane ekkor már estélyiben van, és indulásra kész. Ez illetve az ezután következõ részek tehát ismét visszaemlékezések, melyet a telefoncsöngés indított el.
Diane egy limuzinnal utazik (Újból visszaköszönnek az éjszakában haladó limuzin képsorai, mint a film legelején. A két autó rendszáma is ugyanaz.) az Adam Kesher házában tartandó partira. De az út mellett megállnak, és ugyanazok a szavak hangzanak el Diane szájából, mint amiket a barna hajú nõ mondott a film elején: „mit csinálnak? Itt nem álunk meg!” De Diane-t Camilla várja, aki fölkíséri õt egy hegyi ösvényen a villába. A vacsorán sorozatosan megalázzák Diane-t (hibáztatják, amiért késik, Adam és Camilla bejelenti az eljegyzésüket, lesajnáló pillantásokat vetnek rá, és közvetítenek felé). A partin meséli el Diane korábbi életét. Ekkor tudjuk meg, hogy került Hollywoodba, valamint, hogy egy forgatáson ismerkedett meg Camillával, ahol õ játszotta a fõszerepet. Diane-rõl pedig a rendezõnek, Bob-nak (fontos név) nem volt nagy véleménye. (A partin föltûnik a Cowboy, a filmmaffia egyik embere is, aki kiköpi az eszpresszót a film elsõ felében, és az a nõ is, aki a film elsõ részében Camilla Rhodes-ot alakítja.) Ekkor kikészül Camilla, felborítja a poharát, melynek csörömpölése egy újabb visszaemlékezésbe rántja a nõt.
A következõ képsorok Winkie éttermében játszódnak. Diane fölbéreli a szõke bérgyilkost, hogy ölje meg Camillát. A pénz, ugyanabban a táskában van, mint ami a film legelején a barna hajú nõé volt. A bérgyilkos azt mondja, ha megtörtént, a kék kulccsal fog jelezni. A pincérnõt Bettynek hívják. A pénztárnál ott áll egy barna hajú ember (aki a film elsõ részében az álmaiban megjelenõ fekete alaktól retteg).
A következõ képsorok szürrealisztikusak: föltûnik a fekete arcú csöves Winkie étterme mögött, kezében a kék kockát szorongatva, amit beletesz egy papírzacskóba, majd a földre ejti. A földön lévõ zacskóból kimásznak a picire zsugorodott nyugdíjasok.
Ezután Diane-t mutatják a lakásán immáron ismét tépett hajjal, este. Kopognak az ajtón, majd az ajtórésen bemásznak a nyugdíjasok. Elõlük menekülve lövi fejbe magát Diane, és esik az ágyra (köntösben!). Ismét föltûnik a fekete arc, majd a záró képsorok Diane-t mutatják boldog Bettyként, illetve a mellette álló Camillát amnéziás Ritaként. A film legvégén a színházat láthatjuk, és ennyit hallunk: „Silencio!”
Mint láthatjuk teljesen logikusan föl lehet építeni az elsõ rész történetét. Azonban a szimbólumok megfejtése még hátra van.
Kezdjük a fekete emberrel, mert ez kulcsa sok mindennek. Véleményem szerint a fekete ember, aki hajléktalanként ül Winkie étterme mögött, a hollywoodi társadalom szennyét és annak következményeit kívánja együttesen szimbolizálni. Ennek egyrészt részei a nyugdíjasok, akik csupán a társadalmat, azt a gazdag réteget képviselik, akik példát és így elvárásokat állítanak a pályakezdõk elé. Olyan elvárásokat, amelyeket lehetetlen teljesíteni, és ez hajszolja öngyilkosságba Diane-t is. Az elvárások nyugdíjasként törtek be a szobájába, és hajszolták végleg õrültbe Diane-t aki csak úgy tudott megszabadulni tõlük, ha megölte magát. A kék kocka szintén a fekete ember szimbolikájának része. Megértéséhez szükség van az elsõ rész színházi jelenetének ismeretére is, amelynek üzenete, hogy: „mindez csak hangfelvétel” – minden csak látszat, illúzió, nem valódi. Talán a kék doboz jelképezi azt a hollywoodi látsztatvalóságot, azt a rózsaszín világot, mely a felszínen húzódik, és amelyet mindenki lát: csillogás, gazdagság, boldogság. A kék doboz szép kívülrõl, ám mégis misztikus, és belenézve – a dolgok mélyére tekintve – feltárul a kegyelten igazság: „mindez csak illúzió!”
Fontos szerepe van még a kék kulcsnak, ami Diane felébredésekor az asztalon volt, a hamutartóval együtt. Tehát mikor fölkelt, Camilla már halott volt. Ekkor jött a szomszéd, és vitte el a maradék holmijait. Miután elment, Camilla magába roskadva a kanapén, elkezdett visszaemlékezni: visszagondolt a régi szép idõkre Camillával, a szakításukra, a partira, a bérgyilkossal való üzletére. Ebben a merengésben érte utol az este, amikor végsõ kétségbeesésében öngyilkos lett.
Ez tehát az elsõ rész története, ám egyetlen kérdésre nem tudom a választ: miért cserélt lakást a szomszéddal Diane? Valószínûleg azért, mert valakiktõl félt. Kézenfekvõ lenne a válasz, hogy Camilla halála miatt keresték. Ám a lakáscsere már akkor megtörtént, mikor Camillával még boldog volt a viszonyuk (ezt bizonyítják a visszaemlékezés képei). Tehát Diane-nek már akkor is félnie kellett valakitõl. De kitõl?
És mi ez elsõ rész? A kézenfekvõ, és sokak által elfogadott válasz az lenne, hogy Diane álma, melyben a valós elemek fikcióval keveredve jelennek meg. Sok dolog támasztja alá az álom-elméletet. Például, hogy azok a szereplõk, akik az életben ellenszenvesek voltak Diane-nek, vagy gyûlölte õket valamiért, azokat megalázó szerepekben tünteti föl, mintegy büntetésként. Például Adam, a rendezõ, aki miatt Camilla elhagyta Diane-t, az álomban egy looser, akit megcsal a felesége, és a maffia utasításait kényszerû végrehajtani. Camilla pedig amnéziásként alá van rendelve Diane-nek, segítségre szorul, majd kibontakozik kettejük között a szerelem. Coco, Adam anyja az álomban házmesterként jelenik meg. Bob, a rendezõ, aki a valóságban nem volt nagy véleménnyel Diane-rõl, egy tehetségtelen figura, aki üres szavakkal magyaráz a szereplõválogatáson Diane-nek, de azt is csak felszólításra, hogy mondjon már valamit. A bérgyilkos, akit Diane Camilla megölésével bízott meg, szintén egy looser figura: kispályás, semmi sem jön össze neki (három embert öl meg egy helyett, és még a tûzjelzõ is megszólal). Diane önmagát pedig egy elinduló filmcsillagként ábrázolja (sikeres szereplõválogatás), akinek szép lakása van (az álom szerint élõ nagynénjéé), és betéved hozzá a neki alárendelt, amnéziás Camilla, majd kettejük között kibontakozik a szerelem.
Azonban ez a rész nem lehet Diane álma. Ugyanis mikor fölkel, keresi a szomszéd, és közli vele, hogy három hete nem látta. Három hetes álom? Olyan nem létezik!
Ugye emlékszünk arra a részre, mikor az elsõ részben Betty (Diane) és Rita (Camilla) belopóznak a házba, ahol Diane Selwyn lakik? Az ágyon pedig egy hulla fekszik. Õ lenne Diane? Lehetséges, hogy az álomban saját magát látja Diane hullaként? Elképzelhetõ, és erre más is utal: a film legeleje. A kamera arra az ágyra, és arra párnára közelít rá, amelyen Diane fejbe lõtte magát, illetve amelyen a hulla fekszik. Diane szemszögébõl nézhetjük végig a fejbelövés elõtti pillanatokat. Tehát elképzelhetõ, hogy Diane az álmot a fejbelövése utáni pillanatban, az élet és halál között vergõdve látta. Azonban a halott nõn csak egy hálóing van, Diane pedig mikor fejbe lövi magát a film végén, egy fürdõköntöst viselt! Ráadásul a film elején a kamera lassú mozgással közelít rá a párnára, a film végén pedig Diane villámgyorsan lõtte fejbe magát. A két nõ nem ugyan az! Ezt a feltevést is elvethetjük.
Mi marad? Induljunk ki a Cowboyból. Õ nyit be az ajtón, és mondja azt, hogy: „ébresztõ kislány!” De figyeljük meg pontosabban, hogy mi is történik! A kék doboz leejtése után hamarosan föltûnik az ágyon fekvõ hulla. Azonban, ez nem az a nõ, sõt, nem is halott. A fekvõ alak egy fekete hajú, fekete estélyi ruhában lévõ, élõ (valószínûleg alvó) nõ, akinek nem látszanak a testén az oszlás nyomai. Az ágy is rendezett képet mutat. Ekkor nyit be a Cowboy, és mondja azt a bizonyos mondatot. Majd ismét egy áttûnéses vágás, és megjelenik a halott nõ ugyanazon az ágyon, a bõre oszladozik, szürke hálóruha van rajta, az ágyon pedig szivacsdarabkák látszanak. Majd vágás, a Cowboy becsukja az ajtót, vágás, és Diane fölkel a kopogásra. Tehát az ágyon három nõ fekszik: az oszladozó hulla, a fekete ruhás nõ, és Diane, aki fölkel. Ki a hulla? Nem lehet tudni! Ki a fekete ruhás nõ? Talán Camilla? Ebben az esetben feltételezhetõ, hogy õ álmodik, a Cowboy rá bocsátott egy misztikus álmot, és szólt neki, hogy keljen föl! De nem õ kelt föl, hanem Diane! Camilla és Diane ugyan az lenne? A két személy egy skizofrén elme szüleménye? Konkrétan Camilláé? Ez is jól hangzik, alá is támasztható (pl. a két kocsi rendszáma ugyanaz, a két nõ szájából elhangzó mondatok ugyanazok a kocsi megállásakor) de végképp képtelenség teljesen megmagyarázni. A történet második fele túlságosan is logikus ahhoz, hogy eldobjuk, és újraértelmezzük.
Tehát akkor mi is a film? Azt tudjuk, hogy egy sorozatnak készült, melybõl leforgattak egy pilotot. Végül nem valósult meg a sorozat gyártása. Egy év múlva újra elõvették, és mozifilmet csináltak belõle. Ekkor Lynch azonban már teljesen máshogy gondolkozott, másképp látta az eseményeket. Leforgatták a hiányzó részeket, és elkészült a film, mely egy szándékos blöff. Többféle magyarázat is létezik, de teljesen logikusan egyiket sem lehet alátámasztani, mert Lynch szándékosan olyan hibákat tett a filmbe, ami ezt nem teszi lehetõvé.