amikor kölyökként betévedt az udvarunkba, azt hitte, hogy õ a király. simán bejött a többiekkel, evett, ivott, lefeküdt az ágyra, stb. ha kiraktuk visszajött. pár alkalom után már fújt, harapni akart, mikor ki lett rakva. istenesen elvertem, mert megpróbált megkarmolni.a végén befogadtuk, de még akkor is úgy viselkedett, hogy a rangidõs macskák is rendeljék alá neki magukat. ha rászóltam valamiért, visszamorgott. felmászott valahová, leszedtem, megkarmolt, hogy hogy képzelem én. megfürdettem, mert ki tudja, honnan jött, beoltattam, adtam neki tabit. mindegyiknél közelharcolt. állandóan fel akart menni az asztalra, ak, akármi kaja volt, abból õ akart elõször enni, stb. majd fél évig tartott, hogy szó szerinti veréssel megtanulja, hogy ha az ember rászól, akkor viselkedjen annak megfelelõen. leszokott a harapásról, karmolásról is. egyik macsekomat sem kellett így megverni soha, mint õt. le kellett nyomni marnál és tényleg elpicsázni olyan szinten, hogy már nyekkenni sem mert. azóta tudja a helyét, dorombol, kedveskedik. ha rászólok engedelmesen arrébb megy, soha nem harap, nem karmol.
Informatika és tudomány
