Nekem is van/volt nem bújós-hízelgõs cicám, aztán egy idõ után sokkal bújósabb lett. Nem volt macsekom, amelyik idõvel ne jutott volna el arra a szintre, hogy egybõl az ölembe ugorjon, amint lehetõsége van rá. (Igaz, a fehér dögömnek még ez se kell, ha sikerül elég magas pontot találnia, szimplán csak ráugrik a hátamra...)