"Nagy tempóban kezdett a mezõny, már az elsõ hegyen egymás után szökdöstek az ellenfelek, már akkor többször leszakadtam, aztán a lejtõs részen sikerült felzárkóznom. Idõközben kettészakadt a mezõny, s egy kisebb emelkedõn rövid idõre újra magamra maradtam. A második hegyen már egyáltalán nem tudtam tartani a tempót, pedig addigra alig harminc kilométeren voltunk túl. Egy hoszszabb sík szakasz következett, hátul öszszerázódott egy nagyobb boly, amellyel nekem is sikerült utolérnem a mezõnyt. A Col du Telegraphe emelkedõje elõtt együtt volt a mezõny, s a csapatom azért dolgozott, hogy a hegy lábáig együtt is maradjon, ne legyenek szökések, így Richard Virenque-nek maradhat esélye a pontszerzésre a hegyihajránál. A Col du Telegraphe lábánál aztán félreálltam, s attól kezdve a saját tempómban tekertem. A Col du Galibier csúcsa elõtt három kilométerrel jött a mélypont, talán nem ettem eleget útközben, minden erõm elhagyott, még utána, a lejtõn is alig bírtam nyomni a pedált. Késõbb szerencsére valamennyire össze tudtam szedni magam, s az utolsó hegyen, az Alpe d’Huezen egy nagyobb bollyal együtt sikerült célba érnem.
A csapatnál elégedettek voltak a teljesítményünkkel, hiszen az volt a cél, hogy megvédjük Virenque pöttyös trikóját. Emellett megpróbáltuk egy ideig a sárgát is védeni, de ez olyan energiákat vett ki Virenque-bõl is, hogy le kellett mondanunk az összetett elsõ helyérõl. Végül is a sárga trikó csak amolyan bónusz volt a számunkra, nem számítottunk rá, hogy sikerül megszerezni, azzal viszont számoltunk, hogy ezen a szakaszon rendkívül nehéz lesz megtartani.
Hétfõn újra nagyon nehéz szakasz vár ránk, a táv nagy része még az Alpokban halad, két nagy hegyet is meg kell másznunk, nem tudom, mire lehetek képes. Az biztos, hogy ha újra ilyen nagy tempóval kezd a mezõny, akkor könnyen bajba kerülhetek. Mindenesetre igyekszem tartani magam, amíg csak lehet…”