"A szakasz elõtt azt az utasítást kaptuk, hogy ha Richard Virenque valamelyik ellenfele szökni próbál, ezt próbáljuk megakadályozni. Erre nem került sor, nem kellett egyetlen támadást sem visszavernünk, mert Virenque és még két csapattársam, Paolo Bettini és Micahel Rogers is tagja volt az eredményes szökésnek, Richard a szakasz végére annyi pontot gyûjtött, hogy most már alighanem végleg övé a pöttyös trikó.
Egy ideig üldözte õket a mezõny, ekkor elég erõs volt a tempó, de aztán idõvel megnyugodott a hangulat. Az elsõ három hegyen nyugodt tempóban mentünk át, ekkor még a vízhordás is belefért számomra. Néha elõfordul ilyen feladat is, éppen elfogyott a vizem, az emelkedõ nem volt túlságosan meredek, hátracsorogtam a kísérõautónkhoz. Ott aztán kaptam néhány kulacsot, s megpróbáltam felzárkózni, pechemre elöl éppen akkor kezdett el nagyobb tempót diktálni az Euskaltel, de szerencsére sikerült utolérnem a mezõnyt, és átadhattam a kulacsokat a csapattársaimnak is.
A negyedik hegyre vezetõ emelkedõn megélénkült a mezõny, elöl nagyobb sebességre kapcsoltak, a sor több helyen megszakadt, ettõl kezdve igyekeztem a saját tempómban haladni, és gond nélkül célba érni. Ezen a napon a nehéz emelkedõk mellett sok veszélyes lejtõs szakaszon is át kellett haladnunk, szerencsére nem volt semmi probléma, nem hallottam róla, hogy bárkinek is baja esett volna.
Érdekes a helyzet az összetett élcsoportjában, szorosan alakul a verseny, mintha Armstrong mégsem lenne olyan erõs, miközben Ullrich vagy Vinokurov nagyon jó formát mutat. Akár már holnap is eldõlhet az összetett elsõ hely sorsa, de azt hiszem, Ullrichnak van nagyobb esélye arra, hogy Armstrongot megelõzze, Vinokurov a sík idõfutamon nem biztos, hogy olyan jól tudja majd tartani magát, mint tette azt néhány napja.
Holnap egy újabb kemény hegyiszakasz vár ránk, számomra most nem is lehet más a feladat, mint célba érni…”