grebber, R3GiD0N és akik esetleg még nem ismernék a játékot.
A 2. részt még nem láttam, de lényegét tekintve ugyanaz, mint az eredeti játék, amivel hosszú órákat játszottam. A Black and White valóban istenszimulátor, ami így önmagában véve kicsit semmitmondó és talán nagyotmondó is. Egy hagyományos építgetõs-stratégiai játékot képzelj el, amibe téged, mint játékost is bevonnak szinte személy szerint. Vagyis nem csupán "irányító vezérelv" vagy, mint egy "hagyományos" stratégiai játékban, hanem egy isten, aki isteni erejével képes irányítani a világot, cselekedeteidre pedig ez a világ folyamatosan reagál. Így tehát a játék sokkal interaktívabb és személyesebb lesz.
Gyakorlati oldalról nézve egy teljesen hagyományos, de szabályrendszerét és kezelését tekintve ésszerûen megreformált építgetõs-stratégiai játékot játszol, elétérések a bevált játékelemek rendhagyó megvalósításában vannak. Egérmutató helyett például egy aktív kezet vezérelsz, amellyel ebben a fantáziavilágban bármit megfoghatsz és elhelyezhetsz, eldobhatsz, varázslatokat idézhetsz (igazi csiribú-csiribá kézmozdulatokkal) és még néhány más akcióra használható. Az anyagi és humán erõforrások itt is jelen vannak, tulajdonképpen a szokásos formában, de az emberek beléd vetett hite (avagy a bizalmas belédvetésük, hogy klasszikust idézzek) egy különleges, sok mindentõl függõ "nyersanyag" - ez szolgál a varázslatok mannájaként.
A más játékokból megismert segéd (máshol - az adott játék témájától függõen - kormányzó, aligazgató vagy egyéb titulussal megjelölt konfigurációhalmaz) ebben az esetben egy komplex mesterséges intelligenciával megáldott virtuális lény, tamagocsi, akit nem jelölõnégyzetek ki-bekapcsolgatásával állítasz be a kívánt tevékenységek elvégzésére, hanem az interaktív kapcsolaton keresztül próbálod úgy nevelni (és ez szó szerint értendõ), hogy idõvel azt tegye, amire neked szükséged van.
Mint korábban említettem, az általad befolyásolt világ valamennyi cselekedetedre reagál, éppúgy függsz tõle, ahogy bármit megtehetsz benne, ezért lehetsz jó vagy rossz; és ez az erkölcsi hovatartozás nemcsak grafikai különbségeket jelent, hanem a játékbeli lehetõségeid folyamatos változását is magában hordozza.
Az utolsó, legkisebb eleméig konzekvens és koherens játék a Black and White.
Bõ lére eresztett tömörséggel így tudnám kókuszdióhéjban megfogalmazni e játék velejének mibenlétét. Remélem, segítettem.