de ma jó a kedvem - és a retro mindig is izgatott: esetleg az a régi gép valami x86-os vagy legalábbis kompatibilis azzal? Mert akkor érdemes elmenni egy mûszaki könyveket is tartó könyvtárba és Peter Norton-tól MINDENT kihozni, amit csak találsz. Aztán összeszedni mindent, amit olyan kulcsszavakra találsz, mint "assembly, 80286, 80386, programozás, gépi kód, IBM PC, védett mód, operációs rendszerek, ..."
Szülõket, barátot/barátnõt elküldeni pár hónapra nyaralni, kutyát macskát, lovat, aranyhalat menhelyre beadni, kaját rendelni egy hétre és hetenként újra min. fél évig, betolni 3-4000 MP3-at a Winampba (egy másik gépen), találni valakit, aki kibírja az elsõ két hét lelkesedést, majd elviseli a vérmérséklettõl függõ pár nap - néhány hét kiábrándulás és szenvedés, hagyjuk a picsába idõszakot és végül kivülrõl reálisan látja a dolgot.
Én számítógép nélkül, még az "átkosban" tíz évesen tanultam meg programozni egy könyvbõl, majd egy újságcikkbõl Z80-on hexában gépi kódot írni úgy, hogy csupa Commodore vett körül. Leültem egy HT-1080Z elé és némi DATA sorba bekopácsolt kódot bePOKE-oltam a memóriába és egy CALL-lal meghívtam és ment. Aztán jött egy boldog ENTERPRISE korszak, ahol még huszonbájtos kis progikkal hangkazettákról digitalizálgattam a memóba Korda számokat :P és olyanokkal szórakoztam, hogy egy feltételvizsgálat után hány NOP kell, hogy az igaz és a hamis ág egyforma hosszú legyen az idõzítés miatt.
Mindezeket egyedül úgy, hogy a fasorban sem volt még internet, ahonnan be lehetett volna gyûjteni azt a rengeteg tudást, ami a mostani fiataloknak teljesen természetes.
Nem lettem programozó, de életem legszebb idõszaka volt ez. EMIATT javaslom, hogy érdemes belevágni bárkinek bármikor egy ilyen vállalkozásba - annak ellenére, hogy komoly eredmény az esetek 99.99%-ában BIZTOSAN nem fog születni - mint ahogyan nálam sem :)