Igen, a szótárak e téren kissé pongyolák, mivel a magyar nép sosem volt tengerjáró fajta, így nekünk nincs külön szavunk a galleonra, mi is csak galleonnak nevezzük. Tehát a szótárak fordítását gályára helytelennek tartom.
Kicsit utánanéztem nektek:
Galleon: 16-17. század tengerjáró hajói voltak. A portugál karakkból és a genovai kokából származtatják, evezõi nem voltak. A galleon elnevezés spanyol eredetû (mivel õk kaptak rá nagyon erre a hajótípusra), valószínûleg az arab "halion" szóból származik, ami nagy hajót jelent. Újítása volt, hogy az orrárbocra is került keresztvitorla, vagy orrvitorla. A hajó jellegzetesen 3 árbocos felépítésû volt, késõbbiekben megjelentek 4 árbocos változatok is. Csak az elsõ két árboc (elõ- és fõ-) hordoztak keresztvitorlákat, a többin latin vitorla volt. Valamint az elsõ típus, amelyen kasvitorlákat alkalmaztak.
Hadi és kereskedelmi célokra egyaránt alkalmas típus volt, még a hadi változatok is rendelkeztek némi kereskedelmi képességgel a széles és nagy merülésû test által. Elsõként került rá a sudárvitorla - így már árboconként három vitorlája volt.
További általános jellemzõi: rövid orr, merülésnél nagyon széles, felfelé erõsen szûkülõ törzs. Hosszában erõsen ívelt törzse, elõbástyája, és túlzóan magas, sokszor többszintes tatépítmény jellemezte. A korábbi galleonoknak csak festett, színes díszítõcsíkjai voltak, amelyek a hatalmas tatépítményen többszintesek voltak. Ezek többnyire egyszerû színes csíkok voltak egyszerû mintákkal, vagy váltakozó színnel. Késõbb jelentek meg a barokkra már jellemzõ csicsás, giccses faragványok. Törzse szélességéhez képest kimondottan rövid volt, emiatt nagyon billegett a tengeren, de egész jól fordult. Sebessége a korában gyorsnak számított, az újabb hajótípusok megjelenésével azonban már lassúnak tartották, de még sokáig készítettek galleonokat méretes törzse és raktere miatt, ekkor már fõként kereskedelmi funkcióra.
Gálya: az ókortól kezdve egészen a 17. századig (!) úsztak a tengereken, a középkor legjelentõsebb hajótípusa. Talán a történelem leghosszabb ideig fennmaradó hajója volt (2000 év). Nyílt óceáni hajózásra nem alkalmas, keskeny törzsû, lapos fenekû, kis merülésû, hosszú hajók voltak, melyek fõ hajtóereje az evezõk voltak (MINDEN GÁLYA EVEZÕSHAJÓ VOLT!). Ugyan volt egy árbocuk egy keresztvitorlával, és a késõbbiekben megjelentek a két, sõt három árboccal felszerelt gályák is, de mindvégig kezdetlegesek voltak, és csak az evezõk rásegítésére szolgáltak. Nagyon rosszul fordultak a nagy törzshossz miatt, de sebességük sokáig felülmúlta a vitorláshajókét, fõleg, mivel ellenszélben is gyorsan haladtak az evezõk által. Fõként hadihajónak használták, mivel törzse nem volt képes nagyobb mennyiségû és tömegû árú befogadására. Törzsének nagy részét ugyanis az evezõsök padjai tették ki, ahol többnyire odaláncolt gályarabok húzták az evezõket. Nagyobb gályáknál 2-3 evezõsor is volt, és egy-egy evezõt akár 4-5 ember is mozgatott. A gályarabság intézménye bármily hihetetlen, de csak a 14. századtól indult be igazán, de akkor igen nagy méreteket öltve. A filmekkel ellentétben a gályarabok teljesen meztelenek voltak. Hosszú életûek sem voltak, mert ha a süllyedõ hajóval a rabok is mentek a hullámsírba.
Az ókori gályákon döfõorr volt a másik hajó meglékelésére, és íjászok adták a tûzerejét. A középkorban már katapultok, balliszták is helyet kaptak a fedélzeten kialakított kis bástyákon, lõtornyokon. Késõbb ágyúk és a másik hajó evezõsorait szétzúzó különleges rombolószerkezetek is megjelentek.
Egy speciálisabb változata volt az 1430-as években megjelent galeasz, amelyet a Genovai Köztársaságban építettek elõször. Csak a Földközi-tengeren használták, átmenetet képezett az evezõshajók és a vitorlások között. Több árbocos, árbocain latin vitorlákkal szerelt típus volt. Már külön fõfedélzete volt, amin nem voltak evezõsök, hogy ne akadályozzák a vitorlák kezelését, õk az alsóbb fedélzet(ek)en csücsültek. A hajó nagyszámú ágyút is kapott (60-70). Nyílt óceáni hajózásra ez sem volt alkalmas, és harcban ugyanúgy mint a hagyományos gályákat, csak evezõkkel hajtották. Mivel egy evezõjét 4-7 ember hajtotta, ezért szélesebbre kellett építeni a törzsét. Ezáltal pedig a hosszát is lehetett növelni: a legnagyobb galeaszok elérték a 80 méteres hosszúságot, vízkiszorításuk 1000 tonna körül volt.
Informatika és tudomány
