Egy kis "mintha megtörtént volna" "mintha ingame lenne" sztori :
A Kis-Antillák környékén hetek óta egy kalózbanda fosztogatta az angol kereskedõket. Mindig váratlan idõben, és a kereskedelmi útvonalak váratlan pontjain bukkantak fel 2-4 hajós flottájukkal a kufárok elmondása szerint. Az angol hadihajók hiába cirkáltak ezeken a vizeken, nem lelték a kalózokat, azok mintha csak köd volnának hol felszívódtak, hol hirtelen megjelentek, és fittyet hányva a térségben megnövekedett járõrökre, tovább fosztogatták a mellvédig merült hajókat.
A károk egyre nagyobbak voltak, Barbados gazdasága már hanyatlani kezdett erõs mértékben, mert már alig volt áru, ami odaért volna. Az angolok súlyosnak és tarthatatlannak ítélve a helyzetet összehívtak egy tanácskozást St Kittsen. A tanácskozáson sok érintett kereskedõcéh képviselõje megjelent, és elõadták panaszukat, valamint a térképre böktek, hogy õk merre látták a már hírhedt kalózbandát. Jöttek az ötletek, ám többségük addig is haszontalannak bizonyult, míg valaki egy nagyon régi, olcsó trükkel hozakodott elõ. Mivel jobb nem volt, ezért rábólintottak a vezérek, hogy egy próbát megér. Hat hadihajó indult hát délnek, köztük két 50 ágyús harmadosztályú sorhajó, egy nagy fregatt, két könnyû fregatt és egy brig. Az egyik könnyû fregatt kapitánya nõ volt.
A hír hallatára sok kereskedõ is kapva kapott az alkalmon, mivel ilyen erõs kíséret nem adódik máskor. Így a hat hadihajóhoz lelkesen csatlakozott még egy tucat púpra rakott áruszállító is. A tekintélyes méretû flotta elindult hát St. Kittsbõl egy nyirkos, hûvös hajnalon. Az út végig nyugalmas volt, a kalózoknak még nyomát se látták. A tervezettnél kicsit hosszabb ideig tartott az út a túlpakolt és emiatt lassabb teherhajók miatt. Mikor Barbados szigete felbukkant a láthatáron, az addig feszült csendben haladó angol csapat kicsit megkönnyebbült - fõként a kereskedõk. Ahogy a hajók közeledtek a szigethez, a városban futótûzként terjed a jó hír, s mire befutottak, a kormányzó már a meghatottságtól könnyes szemmel várta õket a kikötõben.
Megkezdõdött a kirakodás, s Barbados gazdasági hanyatlása megállítottnak látszott egy pillanatra, ám ez korántsem volt elég a hosszú távú stabilitáshoz és a felvirágoztatáshoz. A kereskedõk legénysége máris a kocsmákba, night clubokba vetette magát, a hadihajókon azonban maradt a rend és fegyelem, rövid pihenõ és ellátmány vételezése után még aznap éjszaka kifutottak minden feltûnés nélkül. Innentõl valódi feladatukra kellett koncentrálni. Északnak-északnyugatnak hajóztak a kereskedelmi útvonalon, majd mikor elérték a megbeszélt térséget, a szétváltak a szélrózsa minden irányában, és elnyelte õket a sötétség. Elrejtõztek, hogy nappal sem lehetett látni õket, csak egy cirkált fel-le az útvonal mentén, de õ is épphogy látótávolságra. Közben a csali-kereskedõ hajók el-vissza rótták az utat. Napokig tartó eredménytelen és hosszú várakozás után, a negyedik csali hajó végre meglátta a fekete zászlós hajókat, s azonnal riasztotta a rejtõzõ hadiflottát. A kalózok bekapták a horgot, rárontottak a kufárhajóra. A hadihajók teljes vitorlázattal hasították a tengert a cél irányában, de mire odaértek, sajnálatos módon a kereskedõt elsüllyesztették, kifosztották. De legalább a kalózok megvoltak. Menekülésre már nem volt esélyük, az angolok már a nyakukon voltak, az ütközet elkerülhetetlen volt, a szélirány is az angol hajóknak kedvezett.
Kissé meglepõdtek az angolok, mikor látták, hogy a kalózok nem ketten, vagy négyen vannak, hanem hét hajós komoly flottájuk volt. Megijedtek, hogy a kalózok esetleg megneszelték a tervüket. A hét kalózhajó amint látta az angolok létszámbeli hátrányát, már fordultak is szembe. Teljes sebességgel robogtak az angol hajók felé, akik két sorba rendezõdtek, a hátsó sorukban a két 50 ágyússal. A kalózok mikor beértek a lõtávba, azonnal tüzet nyitottak, s a férfi kapitányos angol könnyû fregattot pillanatok alatt a hullámsírba küldték. Eközben az angolok elsõ sora hirtelen szétmozdult az 50 ágyúsok elõl, s azok hatalmas dübörgéssel egyszerre adtak le teljes oldalsortüzet. Ennek eredményeként két kalózhajó égve, füstölve merült a habokba. A többi kalóz meglepõdött a hirtelen, és igen hathatós ellentámadástól, ezért mielõtt elérték volna az angol hajókat, sarkon fordultak, hogy eliszkoljanak. Fordulás közben ami töltött ágyújuk volt, azt kapkodva elsütötték. Azonban komoly károkat egyik hajóban sem okoztak. Az angolok elsõ sora viszonozta a tüzet, aminek folytán az egyik kalózhajó árboc nélkül maradt a vizen. Közben az angol hajók rögtön a kalózok nyomába eredt. A brig, a könnyû- és a nagy fregatt gyorsan közeledtek a menekülõ kalózokhoz, a két 50 ágyús is ott dübörgött a nyomukban, s kíméletlenül fenékre küldték a már harcképtelenül és árbocok nélkül ringatózó kalózhajót is.
A fregattok beértek még egy kalózhajót, s cakkozásból, folyamatosan közeledve hozzá tüzet nyitottak megfelelõ szögekbõl, aminek eredményeként a kalózhajó egy idõ után elindult gyöngyhalász-kiképzésre. A brig kissé lemaradt, mivel vitorláit a menekülõ kalózok tatágyúi kissé megtépázták. A nagy fregatt ezalatt utolért még egy kalózt olyannyira, hogy megcsáklyázták, és átugráltak fedélzetére. Gyorsak és kíméletlenek voltak, hamar kardélre hányták a hajó kapitányát is, aki hiába könyörgött az életéért, és ajánlott fel nagy vagyont életének kiváltására. A megmaradt két kalózhajó el tudott menekülni.
Az angolok azonban nem bosszankodtak, örültek a gyõzelemnek, még ha az tõlük is követelt áldozatot. A jó hír elõbb ért Barbadosra, mint a kissé megtépázott-lyuggatott, harcviselt hadihajók. Mire befutottak, az admiralitás köszönõ, és gratulációját kifejezõ levele már ott várta õket. A legénység is megkapta a jól megérdemelt kimenõjét míg a hajókat megjavították, remek kis bált rendeztek a kapitányoknak a helyi tavernában. A kalózoknak ezután a nyomát sem lehetett látni a környék vizein, napokkal késõbb röppent fel egy kósza pletyka, miszerint Dél-Amerika partjainál most a spanyolokat bosszantják. "Végre hasznossá tették magukat a férgek" - mondta valaki cinikusan vigyorogva.
Barbados pedig fellélegzett, és erõs fejlõdésnek indult.